Dolomitok túra

2007. június 29. – július 7.

1. nap, péntek: Némi késéssel indultunk az Erzsébet-térről, utána jó ütemben, egy megállással mentünk Ausztria zöld szívéig, Graz-ig.

Az óvárosban, az 1897-99-ben épült neobarokk Operaház mellett parkoltunk, majd a Burgstrassen át mentünk a II. Ferdinánd császár (1578-1637) reneszánsz és barokk közötti stílusú, latinkereszt alapú mauzóleumhoz, amelyet de Pomis olasz építész kezdett építeni1614-ben, majd megtekintettük a mellette álló Szent Egyed dómot. A dómot már 1174-ben említik az írások, a mai késő gótikus dóm 1438-62 között épült. A déli oldalon Graz legrégibb képe (1485), körülötte az isteni büntetések (háború, pestis, sáskajárás) látható. A belső tér háromhajós, ötrészes hálóboltozatú csarnokból és az 5/8-os záródású, hosszú, keskeny, hálóboltozatos világos szentélyből áll melyeket egy portálszerű, csúcsív köt össze. A szentéjhez hátul csatlakozik a barokk Barbara kápolna. A jobb oldalon 1457-ből Krisztus keresztre feszítése és 1500-ból Szent Kristóf freskója van. 1730-33 között készült el a hatalmas barokk főoltár, az oltárkép Szent Egyed csodáját ábrázolja két szobor között. A díszes szószék 1710-ből, az orgona 1772-ből való. Az elefántcsont reliefekkel díszített ereklyetartó szekrények a mantuai hercegnő mennyasszonyi ládái voltak 1477-ben.

A dóm mögött álló császárvárban folytattuk utunkat, ahol a legnagyobb látványosság az 1494-1500 között épült lépcsőház-torony, abban is az elliptikus alaprajzú, egymással szembe futó ágú, középen egyesülő kettős csigalépcső. A bejárat felett A E I O U betűk (Ausztria erit in orbe ultima = Ausztria a világ végezetéig fenn fog állni) láthatók III. Frigyes címerével. Szép csúcsíves portálok és vakmérművek díszítik az épületet. A Hofgassen át értünk a vásári hangulatot árasztó Hauptplatzra, melyen János főherceg 1878-ban állított szobra áll. A tér egyik oldalán az 1888-93 között épült neoreneszánsz városháza, a másik oldalán a XVII. századi, árkádos, stukkós Leugg-ház áll. A Herrengassen bementünk az 1494 óta működő, reneszánsz Tartományi székház udvarára, ahol megcsodáltuk a háromemeletes árkádsort, az 1589-90-ben készült kovácsoltvas építményű díszkutat. Az utca felől megnéztük az épület folytatását, az 1643-45-ben épült reneszánsz Fegyverraktárt, amelyben 29.000 harci eszköz van. Tovább menve a Festett házat tekintettük meg, melynek az utcafrontját az első emeletétől a manzárdig 1742-ben készült freskók díszítik. A továbbiakban a XIV. századi elemeket is tartalmazó Ferences templom és rendház mellett mentünk ki a Mura partjára, ahol a jobb parton magasodó, Európa kulturális fővárosának épült kulturális központot, a Murán pedig egy csigaházat utánzó, színpadot és előadótermet is magába foglaló hidat látogattunk meg. Visszafelé néhányan felmentek a Várhegy Murára néző oldalán épített Várhegylépcsőn, mások az óvárosban sétáltak még a továbbutazás előtt.

Klagenfurt után a Wörthi tó partján utaztunk, Villach után hamarosan elértük Olaszországot és pár km. megtétele után Tarvisióba érkeztünk. A csoport két szállodában helyezkedett el, majd szinte mindenki elindult a Val Saiseraba túrázni. A busz 1004 m. magasban egy kis üdülő telepnél maradt, onnan indulunk a 1,5 km-re és 1389 m magasan lévő Grego menedékházhoz. Az út erdőben vezetett elég kapaszkodóan, helyenként szép kilátással - a három éve általunk is járt - Lussari hegyre. Onnan a néhol nehezebben járható, közel 2 km hosszú úton, mintegy 100 m-es hullámzással értük el a teljesen száraz Fasso di Carnizzat majdnem 1500 m magasságban. Egy darabig a kiszáradt, köves mederben, majd a jelzett útra térve, néhányan egyre nehezebben tették meg a 2,8 km-es utat, így kisebb izgalmat okozva sötétben értünk vissza a buszhoz és fél 11-re a vacsorához.

2. nap, szombat: Előbb a carniák által lakott Tolmezzoban kis buszos városnézést tartottunk. Először Sappada-hágón álltunk meg, ahol rövid sétát tettünk a barátságos üdülőhelyen, megkóstoltuk az olasz kévét, cappuccinót. Kicsit később megálltunk a Rio Muhlbach hídjánál, amely alatt vagy 40 méteres mélységben, helyenként méternyi széles szurdokban szaladt a patak. Innen a Piavét követve ereszkedtünk, majd az Ansiei folyó mentén egyre emelkedtünk, míg 1750 m magasságban elértük az eredetét, a gyönyörű hegyek között, néhány szállodával körül épített Misurina tavat. Néhány fénykép elkészítése után visszafelé indultunk. A Tre Croci-hágó (1809 m) után megálltunk Monte Cristello székes felvonójánál, amivel felvitettük magunkat 2215 m magasba, a Son Forka menedékházhoz. Ott egy órányi séta közben élveztük a fenséges hegyeket. Lelibegtünk a buszhoz és hamarosan megérkeztünk az 1211 m magasban fekvő Cortina d’Ampezzoba, amely 1956-ban téli olimpia színhelye volt. A város elegáns szállodáit és üzleteit nézegetve sétáltunk végig a főutcán. Néhányan megnéztük belülről is az 1700 évek elején épült Szent Fülöp és Szent Jakab-plébánia templomot, valamint az I. világháborús emlékfallal kerített temetőt.

További utunkon a busz előbb a Pocol-hágón (1650 m), majd a Falzarego-hágón (2105 m) át Arabbaba (1602 m), onnan több mint 30 számozott (visszaforduló) hajtűkanyarral vitt fel a Pordoi-hágóra (2242 m), ahol kisebb nézelődésre megálltunk. Tovább az utunk összesen több mint 50 számozott kanyarral ereszkedett le Canazei üdülővárosba (1468 m), majd a Val di Fassán végig menve, a Val di Fiemmében Moena városkába érkeztünk meg, ott az igen kellemes Ancora szállodába Péterék bólés, pizzás fogadással lepték meg a társaságot.

3. nap, vasárnap: Trentino-Alto Adige tartományba mentünk, útközben átmentünk Cavalesén, ahol néhány éve egy amerikai vadászgép elvágta a felvonó kötelét és sok halottja volt a szerencsétlenségnek. Az Adige folyót Ora városnál értük el, a közelében van az otthonról jól ismert tramini szőlő hazája, Tramin.

Bolzano-ban a városnézésünket a Südtirol utcán át a főtéren, Walter von der Vogelweide szobránál kezdtük, majd az 1180-ban felszentelt, Mária menybemenetele dómba mentünk, melynek a román alapú harangtornya 62 m magas. Az elegáns Laubengassén és a Piazza di Erben át értünk el - a hajdani KuK bankból kialakított - Régészeti Múzeumba, ahol meglátogattuk az 1991. áprilisában, az Ötztalban megtalált Ötzit, egy rézkori embert, aki mintegy 5300 éve, egy nyíltól kapott sebesülés után a gleccserbe fagyott. Nagyon látványosan mutatják be a megtalálását, a ruházatát, az életét, az eszközeit tárlókban, videókkal. Ötzit, aki kb. 45 éves, 1,60 m magas, 50 kg-os lehetett, egy ablakon keresztül nézhettük meg egy -6 C°-os, 98,5%-os páratartalmú kamrában.

Innen Tiroldorfba, a tiroli grófok székhelyére mentünk. A busz parkolójától szép kilátást nyújtó úton át értük el a kastélyt, amelybe az utolsó uralkodó, Margaret von Tirol ünnepén ingyen jutottunk be. A kastélyban szép kápolna, monumentális lovagterem és az épület múltját, középkori fegyvereket, a család történetét bemutató kiállítás látható. Kívül népzenészek és táncosok szórakoztatták a látogatókat. Lefelé menet megálltunk az Olaszország legszebb parkja címet 2005-ben elnyert Trauttmansdorf kastélynál. A parkban a világ számos helyéről beszerzett növények, az épületben, a több mint 200 éves alpesi turizmust bemutató múzeum van. Rövid látogatást tettünk a parkban és néhányan a kastélyban.

Ezt követően Meranóban, a Passer partján sétáltunk, közben megtekintettük a fürdőváros rádióaktív vizű kútjait, ívócsarnokát, Erzsébet királyné szobrát, a kórházi templomot, amelyben Tirol legszebb gótikus boltozatú mennyezete van. Kívülről hatalmas Szent Kristóf freskó díszíti és 80 m magas a reneszánsz tornya. Átkeltünk a leszerelt katonák lakatjaival dekorált Posta-hídon és bementünk a Plébánia téren álló, XIII. századi eredetű, gótikus Szent Miklós plébániatemplomba, melynek kórusa a tiroli gótika kimagasló példája. A reggeli úton mentünk vissza a szállásunkra, Moenaba.

4. nap, hétfő: Canazeien át a Monte Marmolade glecservizének tárolójához, a Lago di Fedaiaig mentünk, majd a gáton át értük el az állóketreces felvonót (2100 m-ről 2625 m-re), melynek a felső állomásán egy I. világháborús magánmúzeum van. Onnan felmásztunk a Ghiacciaó menedékházhoz, majd a gleccserig. Felvonóval ereszkedtünk le, a gáton visszamentünk a buszhoz.

Canazeien át ismét a Pordoi-hágóra - ahol mormotákat is láttunk -, onnan a 65 személyes felvonóval a Sass Pordoira .(2952 m) mentünk. A társaság nagyobb része Pordoi menedékház (2848 m) mellett a Piz Boé (3152 m) alá ment (2,5 km), onnan néhányan a sziklafennsík széléig (3,5 km), míg hárman a Boé menedékházig (2871 m) mentek (4 km) és tértek vissza a kezdődő vihar kitörésére. Mintegy 190 km-es buszozás következett Canazeien, Moenan, Oran át, majd röviden az autópályán dél felé, azután a Noce folyó mentén a Melinda almatermelő vidéken és a Val di Solén át Tonále-hágóra, a Gardena szállodába érkeztünk.

5. nap, kedd: Az előző napi utunkon mentünk vissza Trento-ba. A városnézést Dante szobránál kezdtük, majd a városfal egy darabjának nézegetése után a Fuggerek palotájának udvarára néztünk be. A Ferences templomra vetettünk egy pillantást, majd a Via Belenzanon át - ahol sok szép palota, közöttük a régi városháza, amely ma a városi szociális intézet palotája, szemben a lenyűgöző freskókkal díszített Palazzo Geremia - a Piazza Duomra értünk. A tér sarkán áll a Pelikán kút, nyugati oldalán a Palazzo Pretorio (a régi püspöki palota), közepén a Neptun kút, a déli oldalán pedig a román stílusú Dóm, melynek a belsejét XIV. századi freskók díszítik, a tridenti zsinat (1545-1563) határozatait itt hirdették ki.

Elmentünk a Santa Maria Meggiore gótikus templomhoz, ahol a zsinat az üléseit tartotta, de tatarozás miatt nem nézhettünk be. Innen szabad sétánk volt, többen meglátogattuk a keleti városfal részletét a megmaradt bástyával, a könyvtár épületét. Újra a Dóm téren találkoztunk, majd az óvároson át elmentünk a Castello del Buonconsigliohoz, a püspökvárhoz, amelyet csak kívülről tudtunk megnézni.

Következő célunk Riva del Garda város volt a Garda-tó északnyugati csücskénél. A főtéren álló 35 m magas torony a középkori városfal része volt. Az 1124-ben épült Roccát, a várat, amely ma múzeum, kis hídról lehet megközelíteni. A tér másik oldalán áll a XIV. századi, árkádos városháza. A reneszánsz világot idéző belvárosban, a hajdani városfal mentén sétálgattunk és nézelődtünk a tóparton és a kikötőben. Nagyjából a reggeli utunkon mentünk vissza Tonáléba, a szálláshelyünkre.

6. nap, szerda: Reggel esőre ébredtünk, de 10 órára már sütött a nap, mikor útra keltünk. A Val di Solét Dimáronál elhagytuk és 1681 m magas Campo Carlo Magnó-hágón át Pinzolo városka határában a Di Narvis vízeséshez érkeztünk. A buszparkolótól rövid sétával a Sarca di Genova partján értük el a nagyon látványos, bővizű vízesést, ahonnan rövid nézelődés után a folyó másik partján, hangulatos erdei úton tértünk vissza a buszhoz. Alighogy elindultunk, hatalmas, jégesős viharba kerültünk. Hiába mentünk a Madonna di Campiglio felett lévő, a délelőtt megjárt hágó tetején lévő felvonó állomáshoz, mert az eső elállt, de a felvonó aznap már nem működött. Visszamentünk a városkába (1640 m) és az onnan induló felvonóval mentünk fel Monte Spinale-ra (2100 m). A havasi legelőn a Lago di Spinale mellett az I’Dossi csúcsán át, néhányan elmentek az eredetileg tervezett Boch házig (+500 m) is. Egy körúttal visszaértünk a felvonóhoz (5,8 km), amikor velünk együtt a felhők is megérkeztek. Hazafelé elmentünk Malé diszkontáruházába, ahol mindenki megvásárolhatta az ajándékait.

7. nap, csütörtök: A szállodától gyalog mentünk a Presanella felvonó alsó állomására (1,5 km), ahol a társaság négy variációban ment fel a kabinos felvonóval a Capanna Soldanellá-hoz (1850 m - 2550 m). A csoport egy része székes felvonóval, másik része onnan gyalog ment a Monticello-tavak mellett a Paradiso-hágónál (2585 m) lévő I. világháborús olasz-osztrák emlékhely és szabadtéri oltár mellett a sziklákon a Capanna Presenaig (2 km, 2729 m). Onnan néhányan lementek a gleccserre, illetve egy szakaszra megindultak a felsőház felé menő úton. A tavakhoz többen mentünk vissza gyalog és a háborúban épített úton, a háborús építmények között indultunk vissza a Tonale-hágóhoz. Az utunk eleinte sziklák között majd egyre több színes, havasi virággal ékes, füves részen, később gyalogfenyők között vezetett. Egy sásos kis terület után, a vízeséstől már fenyves, az alagúttól lombos erdőben mentünk (8 km). A hágó tetején áll az olasz katonáknak épített monumentális síremlék, melyben a Monarchia 26 névtelen katonája is nyugszik.

Délután Ponte di Legno kisvárost, a fahidak városát látogattuk meg. Barátságos, virágos házak, közöttük sok szálloda van a városkában. A két patakon több, közöttük egy fedeles fahidat láttunk. Nagyon szép, barokk temploma van, gyönyörűen faragott kapuval. Az üzletekben rengeteg csecsebecsét - állat- és gombafigurákat, manókat, stb. - árulnak.

8. nap, péntek: A szokottnál korábban indultunk a hosszú utunkra. A Val di Solén végig menve értük el a Brenner autópályát. Az 1375 m magas Brenner-hágón, hatalmas hegyek között hagytuk el Olaszországot, majd Innsbruck és Kufstein után Ausztriát. Németországban a Chiemsee után, Bad Reichenhallnál tértünk le az autópályáról és mentünk Berchtesgadenbe. A városon áthaladva Obersalzbergbe mentünk, ahonnan néhányan gyalog visszamentek a városba, többen helyi autóbusszal a Kehlstein aljába, onnan lifttel mentünk fel 1900 m magasba, a „Sasfészek”-be. A csúcson lévő kereszthez sokan kimentünk, de a viharos időben a Königseere és a 2000, 2500 m-es hegyekre a kilátást nem tudtuk élvezni. Az épület árkádos részén fotókiállítás van, amely főleg az 1937/38-beli építkezést és az amerikaiak általi 1945-ös elfoglalást mutatja meg. Az épület két termében vendéglő működik. A hajdani pazar berendezésre csak egy márványkandalló utal.

Innen ismét Ausztriába, Salzburgba folytattuk az utunkat. A Salzach partjáról a Residenzplatzra mentünk, a váltakozó erejű esőben előbb az 1656-61. között készült, négy ló orrlyukaiból és a 15 m magas vízöntő tritonból folyó vizű Rezidencia-kútat, majd a XVIII. században elkészült régi hercegérseki palota főhomlokzatára vetettünk néhány pillantást. Átsiettünk a Dóm térre a Szent Rupert dómba. 764-774. között épült az első dóm, amely 1167-ben leégett. A második dóm 1200-ban készült el, ez 1598. december 11-én égett le. A jelenlegi, háromhajós, három lóherelevél alakú apszisú Dóm 1606-28. között, a 79 m magas tornyai 1652-55-ben épültek fel. A bejárat márványszobrai: Szent Rupert és Virgil 1660-ban, Szent Péter és Pál 1697-98-ban készültek el. A kapuk bronzdomborítása 1957-58-beli. Árkádsor választja el az oldalkápolnákat, felettük karzat húzódik.

Az 1208-23. között épült későromán, háromhajós Ferences templomot is felkerestük. Az 1408-32. között épült hatalmas szentély hálóboltozatát öt karcsú oszlop tartja, melyeket 10 barokk kápolna vesz körül.

Városnéző sétánkat a Getreidegassen folytattuk. Nagyon szép régi kereskedő házak, látványos cégérekkel és elegáns kirakatokkal, sok átjáró ház jellemzi az utcát. Itt van Mozart (1756. január 27.) szülőháza is. Az utca végén áll az 1327-50. között épült, koragótikus Szent Balázs templom és a Gstattnertor(1618), a városfal egyik kapuja. Visszafelé a kicsit halványabb Griesgassén és az Universitatsplatzon át mentünk vissza a Salzach partjára, ahonnan a várostól 10 km-re lévő Schwainhof falucskába utaztunk és a szállodájában szálltunk meg.

9. nap, szombat: A Fuschlsee és a Wolfgangsee mellett, Bad Ischlén át Hallstadtba mentünk reggel. A Hallstattersee partján meghúzódó romantikus városka a reggeli álmosságával is lenyűgözően kedves. A házak falaira fekvő, termő gyümölcsfák, a szinte minden ablakban virágzó muskátlik, a nyugodt tó vízében tükröződő hegyek mindenkire nagyon jó benyomást tett. Néhányan az éppen nyitó üzlet aljában megnéztük az érdekes ásatási leleteket és a helyi népszokások dokumentumait.

Mintegy 320 km buszozás után érkeztünk meg Melkre, a híres barokk apátsághoz. A korábbi kolostor 1113-ban lett apátság. 1747-re készült el a jelenlegi épületegyüttes, 2006-ban fejezték be a felújítását. Két kerek bástya között van a bejárati kapu, melyen át az előudvarba, onnan a bejárati csarnokon át a Prelátus udvarra érkeztünk. A díszlépcsőházból jutottunk az osztrák uralkodók képeivel dekorált Császár-folyosóra. A dísztermekben gazdag és érdekes múzeumi és a mai életet bemutató kiállítás van. A Márványtermen át jutottunk ki a Kálmán-udvarra, melynek az északi oldalán van a gazdag és díszes könyvtár, sok kézirattal és ősnyomtatvánnyal. Impozáns csigalépcsőn mentünk le a Szt. Péter és Pál apátsági templomba, melyet az esküvő miatt csak hátulról tudtunk megcsodálni. Benéztünk még az apátsághoz tartozó angolkertbe is. Onnan sok élménnyel gazdagodva, megállás nélkül jöttünk haza.