Tartalomjegyzék

 

2018: Erdély közepén jártunk

2016: Sütő-Nagy István: A Rohácsi medencében Zuberec-Bölényfalván

2014: Terényi programterv

2013: A Szabadság Vándorai szakosztály 2013. május 1-4-i túrája a Zempléni-hegységben

 

==========================================================================

 

Erdély közepén jártunk

A Szabadság Vándorai természetjáró szakosztály tagjainak 2018. június 30. - július 7-i túrájának összefoglalója.

 

Szombaton 6.30-kor indultunk autóbusszal a Déli pályaudvartól az M3-as úton és Berettyóújfalun át Nagyváradra. Először a püspöki székesegyházhoz mentünk. A szépen rendben tartott kertből megtekintettük a római katolikus egyháznak visszaadott, felújítás alatt álló, 1762-től 1770-ig épült barokk püspöki palotát és Tóth István alkotta Szent László király szobrot. A zárt kertrészben pillantást vetettünk Szent László király restaurált barokk kőszobrára, majd belülről megnéztük az 1752-től 1780-ig épült, Giovanni Battista Ricca tervezte, kéttornyú, 70 m hosszú, 30-40 m széles hajójú, barokk Nagyboldogasszony székesegyházat. A monumentális belső teret és a gyönyörűen felújított kupolafreskót alaposan szemügyre vettük, lementünk az altemplomba, ahol Tempfli József (1931-2014) püspök sírjánál és többek között Rómer Flóris (1815-1889) és Ipolyi Arnold (1823-1886) síremlékeiknél tisztelegtünk. Az emeleten kialakított Szent László Múzeumot is felkerestük. Nagyon szépen rendezték be három teremben a Székesegyház kegytárgyaiból, miseruháiból, régi szobraiból és ereklyéiből álló gyűjteményt, amely Szent László hermáját is tartalmazza.

 

38405512_1771630419572733_4143895910172065792_n.jpg

 

Autóbusszal beutaztunk a belvárosba, a hajdani Kossuth Lajos utcában megnéztünk néhány szép szecessziós házat, majd átmentünk a keleti mór elemekkel díszített, jelentős szecessziós épület, az 1909-ben elkészült Sas-palota fedett átjáróján át, a korábbi Szent László térre, ahol az 1717-1733 között épült Szent László-templom mellett hatalmas óratoronnyal a városháza is áll. Körbetekintés után a Sebes-Körös jobb partjára értünk, ahol pénzváltás után az Állami Színház és a Rákóczi út – amely ma sétáló utca – változatos állagú, többnyire szecessziós épületeit néztük meg. A barokk Váradolaszi plébánia templomnál jobbra fordultunk, majd a nagyváradi írók-költők szoborcsoportjától visszamentünk a bal partra, a Vár felé.

A XI. századi földvárat a középkorban kővárrá, Báthory István majd Bethlen Gábor építette ki és a XVII. században alakították ki a ma is látható ötbástyás alakját. Kezdetben a várat körülvevő árkot a Pece-patak vize töltötte meg. A várban korábban egy gótikus székesegyház állt, melynek alapjait kiásták, és jól érzékelhetően bemutatják a szépen helyreállított palotában. A teljes ötszögletű palota, benne a barokk templom rendbetétele, szépen folyik. Alapos és hitelesnek látszó történelmi és néprajzi kiállítást láttunk a palotában. A várfalak helyre állítására még sok munkára van szükség, csupán a Bethlen-bástya van felújítva.

A várat elhagyva autóbuszra szálltunk és a 76-os úton Belényesen át, majd a 2014-ben megépült kiváló minőségű úton a Köves-Körös mentén Vasaskőfalván át, az 1260 m magasan lévő, Pádis üdülőtelepre utaztunk, ahol öt jó minőségű faházban kaptunk szállást. A szállással egybe épült konyhán és étteremben minden reggel és este korlátlan mennyiségű pálinkával és áfonyalikőrrel valamint bőséges, változatos étellel láttak vendégül.

 

Vasárnap reggel autóbusszal elutaztunk a Skarica-hágóhoz (1168 m), a Csodavárba vezető útig. Onnan gyalog a Vár-patak kies völgyén legelésző csordák mellett mentünk a vendéglátóhelyekkel kialakított Ponor kempinghez (1080 m). A Csodavár katlanjaihoz előbb meredeken kapaszkodó, majd ereszkedő ösvényen értünk el. Két lehetőség volt a dolinák megtekintésére: vagy a három dolinát egyben körbejárni a pereműkön kialakított körúton, – néhányan ezt választották – , vagy a többség által vállalt úton beereszkedni előbb az 1. számú dolinába, mely elnyeli a Vár-patak vízét és onnan létrákon és drótkötéllel felkapaszkodva a 3. számú dolinától elválasztó élre, melyről 120 m mélybe leereszkedve egy beszakadt barlangon át lehetett meghallani a lent dübörgő patakot. Onnan egy meredek, de egyszerűbben járható úton, a Tulogdi-gádoron értünk ki a perem déli oldalára, ahonnan a körút balkonjairól ámulattal néztünk le a 3-as, majd a 2-es dolinákba. Egy kis kerülővel, de jól járható szekérúton értük vissza a kempinghez, ahonnan a jövetelkor megismert úton mentünk vissza a Skarica-hágóhoz, ahol az autóbusz már várt minket.

 

38411825_1771632719572503_6448533682843025408_n.jpg

 

Hétfőn reggel ismét autóbuszra szálltunk és így jutottunk el a Varasó menedékházhoz. A széldöntésekre figyelmeztető kiírások ellenére elindultunk a frissen kijárt úton a Köves-Körös és a Meleg-Szamos vízválasztóján át északra az Aragyásza-patak mentén a Babilon Kapuja barlangnyílásba, amelybe belefolyik a patak. Kellő felszerelés és elsősorban lámpák hiánya miatt nem mentünk át a 212 m hosszú barlangon, hanem visszafordultunk és felküzdöttük magunkat a barlang fölé, ahonnan az áthatolhatatlannak tűnő össze-vissza dőlt hatalmas fenyők miatt ismét visszafordultunk. Ekkor nyugat felől kíséreltük meg elérni a Szamos-bazárt, ami három patak, az Aragyásza-, a Feredő- és a Kucsuláta-patakok összefolyása által keletkező Meleg-Szamos áttörése a sziklák között. Sajnos itt is hasonló széldöntések miatt nem vállaltuk az utat, hanem átmentünk a Varasó-havas kettős csúcsaira (1455 és 1461 m), honnan körbe szép kilátás van a környező hegyekre. Innen kimentünk a Pádis-fennsíkra, ahonnan az autóbusz vitt el a szállásra. Onnan többen még felmentek a másfél kilométerre lévő Mócok templomához (1466 m), ahonnan jól belátható a Pádis-fennsík.

 

38512054_1771630899572685_3453928286155964416_n.jpg

 

 

Kedden reggel elköszöntünk a vendéglátónktól és visszamentünk a 76-os útra, a Sebes-Körös, majd a Körös-hágón át a Fehér-Körös mentén, Brádig, onnan pedig Dévára utaztunk. Sajnos az Arad-megyei útszakasz nagy része felbontva, nehezen járható volt, így a tervezetthez képest, bő két óra késéssel érkeztünk Dévára, ahol a felvonónál derült ki, hogy aznap technikai okok miatt a felvonó nem közlekedik és a vár is zárva van. Tovább utaztunk Vajdahunyadra, a szépen rendbe hozott várkastélyt látogattuk meg. Vajdahunyad vára az egész történelmi Magyarország egyik leglátványosabb, legmonumentálisabb várkastélya.

Az évekkel korábbi, mindent elborító vörös pornak már nyoma sincs, a kohászati üzemeket nagy részt elbontották, a vár előtti teret parkosították. Kellemes környezetben találtuk a várat, melynek elődjét Zsigmond király adományozta a XIV. században Sorb kenéznek. Az ő unokája, Hunyadi János, aki a várat kaputornyokkal, és védőbástyákkal látta el, külső tornyos várrá alakítva. 1446-ban építik a gótikus várkápolnát, 1452-ben a kéthajós gótikus lovagtermet. Hunyadi halála után özvegye, Szilágyi Erzsébet reneszánsz ízlés szerint bővíti, ekkor épül az északi épületrész udvarán látható Mátyás-loggia. A várat Mátyás király Korvin Jánosnak ajándékozta. Későbbi tulajdonosa, Bethlen Gábor fejedelem az északi szárnyra egy, a délire két emeletet húzatott, ekkor barokk belső díszítést kapott a kastély. Több tűzeset után 1870 és 1880 között Steindl Imre és Schulek Frigyes restaurálták.

A négy pilléren nyugvó fahídon lehet közvetlenül, a mélyen futó Zalasd vize felett bejutni. A jó állapotú udvarból jobbra nyílik az erdélyi gótika gyönyörű alkotása, az öt nyolcszögletű oszloppal két hajóra osztott lovagterem, ahol középkori fegyverekből álló kiállítást rendeztek be. Itt van Hunyadi János szobra is, melynél koszorúval tisztelegtünk. A várkastély bejáratától balra találjuk, a Szilágyi Erzsébet által építtetett, reneszánsz Mátyás-loggiát, melyben Mátyás király lakott a hagyomány szerint. A loggia felső emeletén még láthatóak, a nem túl jó állapotban lévő freskórészletek, melyek a Hunyadi család életének egyes jeleneteit ábrázolják.

 

38404898_1771629119572863_779269842459951104_o40.jpg

 

A lépcsőházon keresztül mentünk a lovagterem fölötti Országházba. A gótikus teremben nagy fontosságú rendezvényeket, tanácskozásokat tartottak. Innen a Kapisztrán-toronyba jutunk, melynek éke egy eredeti gótikus kandalló. Az udvaron látható pompás neogótikus árkádsor Steindl Imre alkotása. Ugyancsak a várudvarból nyílik a gótikus várkápolna bejárata. A Bethlen-terasz feletti kerek tornyon egy páncélos vitéz szobra áll.

Utazásunkat Hátszegen át, a város keleti külterületén lévő bölény rezervátumba folytattuk. 1958-ban hozták létre Románia első bölényrezervátumát. Ekkor két európai bölény, érkezett Lengyelországból, a Białowieżai Nemzeti Parkból. Azóta 47 bölényborjú született itt. Míg 1979-ben már tizenkét bölény élt itt, most csak heten voltak, négy bika, két tehén és egy kis borjú.

Estére a Dévához csatolt Csernakeresztúrra értünk. Ebben a Dél-Erdélyi faluban jelentős magyar lakosság van, akik többségben a Bukovinából kimenekített székelyek leszármazottai. A faluházban Nyisztor István ismertette a falu és a magyar lakosság történetét. A falu Bukovinai Vendégházában kiadós, finom vacsorával vártak, majd a vendéglátók házainál szálltunk meg.

 

Szerdán mindenki a szállásadójánál reggelizett, majd az autóbusszal összegyűjtött társaságunk a felvonó üzemkezdetére megérkezett a dévai Várhoz.

Déva vára hajdani erődítmény az Alsó-Maros mentén, a Déva város fölé emelkedő hegyen, egy 250 méter magas sziklán. A Várhegyen már az ókorban, dákok és a rómaiak idejében is emelkedett erődítmény. A várat a tatárjárás után IV. Béla építtette újjá. 1264. augusztus elején itt győzte le V. István híve a IV. Béla pártján álló kunokat. 1302-től a dévai vár volt az erdélyi alvajdák székhelye. Valamikor 1453 előtt került Szilágyi Mihály kezére, majd V. László

 Hunyadi Jánosnak adományozta, és Corvin János haláláig (1504) a Hunyadi-család

 birtokában maradt. mohácsi vészt követően Perényi Péter vajda kapta meg, majd 1529-ben Szapolyai János szerezte meg, aki 1539-ben feleségének, Izabellának adta jegyajándékul. A dévai vár börtönében szenvedte el rabsorsát Dávid FerencErdély első unitárius

 püspöke, aki itt halt meg 1579. november 15-én. Szintén itt raboskodott Dobó István, az egri hős, aki Izabella királyné parancsára került fogságba. 1580 körül a katonai jelentőségű várat ismét megerősítették. I. Rákóczi György idején épült a déli részen levő kerek bástya. 1657-ben a török nagyvezír foglalta el a várat. I. Apafi Mihályfejedelemsége alatt (1661–1690) a vár jórészt börtönként működött. A Rákóczi-szabadságharcban, 1704-ben kuruc kézre jutott. 1717–1719 között Erdély katonai parancsnoka. Steinville tábornok a várat jelentősen megerősítette, a várrendszer sérüléseit kijavíttatta, és Vauban-rendszerűvé bővíttette. Az 1848/49-es szabadságharcban Déva ostroma a három sikeres magyar ostromok egyike volt. Déván kívül még Budát és Aradot sikerült elfoglalni. Ezt követően Bem lőszerraktárt rendeztetett be a várban, ami azonban a temesvári csatavesztés után rejtélyes körülmények között felrobbant, több mint száz honvéd halálát okozva.

2003-ban kezdődtek el a munkálatok egy telekabin megépítésére, amely 2005-ben fejeződött be. A 158 méter hosszúságával és a szintkülönbség figyelembevételével, akkor Európa első ilyen típusú leghosszabb telekabinja volt. A telekabin 180 m magas szintkülönbségről indul és 342,65 m magasba vontat kabinonként 16 főt. A 2 m/s sebességgel közlekedő telekabin 2,5 perc alatt ér fel a várba. A felvonókábel 277 méter hosszú és 24 fémoszlopon fekszik. 2008-ban nagyszabású helyreállítási munkálatok kezdődtek.

A telekabinon feljutva körbejártuk a szépen rendbe hozott alsó és középső szint falait, bástyáit. Sajnos a felsővár romosan zárva van, így nem jutottunk el Dávid Ferenc sírjához sem. Visszafelé a telekabinra várva, Ági felolvasta a vár balladáját:

Kőműves Kelemen

Magas Déva várát építeni kezdték,

Annak élit-ügyét semmibe se vették.

Amit reggel raktak, estére leomlott,

Amit este raktak, reggelre leomlott.

Tizenkét kőmíves azt a törvényt tette:

Melynek felesége hamarább jön ide,

Rögtön megfogassék, bédobják a tűzbe,

A szép, fehér hamvát keverjék a mészbe.


 

 

Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsisom,

Az uramhoz menni volna akaratom!

Fogd be a lovakat, hajtsad ide elé,

Hadd menjünk, hadd menjünk Déva várra felé!

Asszonyom, asszonyom, forduljunk mi vissza!

Rossz jelenést láttam az éjjel álmomba’:

Hogy az udvarunkba’ egy mély kút vala rakva,

És a kicsiny fia oda beléhala.

Kocsisom, kocsisom, nem fordulunk vissza,

Ameddig az uram arcom nem láthatja.

A lovak se tiéd, a hintó se tiéd.

Hajtsad a lovakat, hadd haladjunk elé!

Kőműves Kelemen hogy őket meglátta,

Nagy keserves szóval e szavakat mondta:

Csapjon le az útra tüzes istennyila,

Horkolva térjenek a lovaim vissza!

Jó napot, jó napot tizenkét kőmíves,

Néked is jó napot, Kelemen kőmíves!

Édes feleségem, hát miért jöttél ide,

Miért jöttél ide a nagy veszedelmbe?

Tizenkét kőmíves azt a törvényt tette:

Melynek felesége hamarább jön ide,

Rögtön megfogassék, bédobják a tűzbe,

A szép, fehér hamvát keverjék a mészbe.

Rögtön meg is fogták, bétették a tűzbe;

A szép, fehér hamvát keverték a mészbe.

Ezzel állították magas Déva várát,

Csak így nyerhették el annak drága árát.

Apám, édesapám, kedves édesapám,

Hogy maradt, hol maradt messzire az anyám?

Elmaradt messzire, hazajön estére.

Este is eljőve, haza mégse jőve.

Másnap reggel pedig az ő kicsi fia,

Elindult, elindult magas Déva várra.

Háromszor kiáltá magas Déva várán:

Anyám, édesanyám, szólj bár egyet hozzám!

Nem szólhatok, fiam, mert a kőfal szorít,

Erős kőfal közé vagyok berakva itt.

Szíve meghasada, a föld is alatta,

S az ő kicsi fia oda belehulla.

Déváról visszautaztunk az Erdélyi Aranynégyszög nyugati sarkára, Brádra, ahol az Arany Múzeumot látogattuk meg Gál Jóska igen szakszerű, érdekes vezetésével.

Brád római kori aranybányászata a középkorban feledésbe merült. Bányáit a 18. században a Ribiczei család vette ismét művelés alá, később a Tholdalagi és a Zeyk család

 tulajdonába kerültek. Alkalmaztak itt egy, a későbbi bányavasút elődjének tekinthető, nyomkarikával ellátott fagörgőkön gördülő bányakocsi típust.

A több mint 100 évvel ezelőtt alapított múzeumban kiállított, több mint 2000 kiállítási tárgy közül, a természetes aranyérc gyűjtemény a múzeum legértékesebb része. Az itt kiállított darabok az Érchegység aranybányáiból kerültek a múzeumba, és a világ legjelentősebb gyűjteményei között tartják számon. Itt kaptak helyet azok a régészeti leletek, amelyek egyértelműen igazolják az ember 5000 éves jelenlétét ezen a vidéken, és bemutatják az aranyérc bányászásának és feldolgozásának folyamatát is. Megismerhetjük az aranyérc előfordulási formáit: finom diszperziós, szabad, vagy más ritka ércekkel történő egybenövéses lehetőségeit, valamint olyan kémiai elemekkel történő keveredését, mint a tellúr. A kiállított ércek különböző növények, állatok alakjaira emlékeztetnek, de van ágyúra, sőt Románia térképére emlékeztető darab is. Az ásványérc-kollekció több mint 800, a világ minden tájáról érkezett ásványt tartalmaz.

Innen a Vulkán-hágon és Abrudbányán át Bucsony községbe utaztunk, amely felett a kárpáti homokkő képezte hegyek gyepes, sima felszínéből mered föl a Kopasz-Detonáta (1181 m.) nevezetes bazalthegye. A gerincből kiemelkedő sziklataraj óriási, összehajlított fahasábok módjára szabályosan egymás mellé sorakozó s ívelten hajló bazaltoszlopokból áll, melyek keresztmetszetben legyezőszerű hajlást mutatnak. A bazalt itt egy ÉÉK-DDNy-i irányú hasadék mentén tört elő és az oszlopok a kitörés folytán keletkeztek, melyek egy része a gyakori villámcsapások következtében széttöredeztek.

38526179_1772488469486928_7794474625504641024_n.jpg

A faluban hagyott autóbusztól egy épülő makadám úton mentünk a Detonáta felé, majd szinte megkerülve a csúcsot, nehezen találtuk meg az igen meredek, csúcsra vezető ösvényt. Csak a csúcsgerincen találtuk meg a megdermedt bazaltoszlopokat, melynek a másik oldala legalább százméteres, függőleges leszakadás. A csodálatos körkilátást élveztük a meredek gerincen, a természet fantasztikus játékának hatottak a mélybe szakadt bazaltoszlopok. A visszaereszkedés után a körbejárást folytatva, több helyről sikerül alulról álmélkodnunk az ívesen megdermedt bazalt orgonák hosszú sorain. A faluba vissza egy jól járható szekérúton ereszkedtünk le a tervezett két és fél óra helyett, több mint négy órával. A késői idő miatt Abrudbányán, Topánfalván át, végig az Aranyos mentén megállás nélkül mentünk Torockóra, ahol két panzióban kaptunk szállást és az egyik éttermében étkeztünk a további napokban.

Csütörtökön az autóbuszvezetőnek szabadnapot kellett biztosítanunk, ezért reggeli után a városból (580 m) a Várszikla (1113 m) és a Székelykő (1129 m) közötti nyeregbe (1050 m), a szuszogtató ösvényen, kőfolyások mentén 3 kilométer (légvonalban másfél kilométer) alatt közel 500 m szintet emelkedtünk, majd a város felett meredeken emelkedő Székelykőre mentünk fel. Megdöbbenve láttuk, hogy a csúcson két geodéziai betontömb olajfestéktől élénk román színekben pompázik.

A Székelykő egy kopár hegycsúcs Torockótól keletre, a Torockói-hegység része. Jellegzetes formája miatt, a faluból nézve itt kétszer kel fel a nap. A környékre jellemző nagyon változatos domborzat elsősorban a különböző összetételű kőzettani elemek – mészkő, homokkő, konglomerátum és vulkanikus kőzet – jelenlétével magyarázható. A változatos, 300 métertől 1280 méterig emelkedő felszínt a többrendbeli tektonikai mozgások alakították ki.

38427927_1772489616153480_392604343506829312_n.jpg

A csúcsról dél felé ördögszántásokon (karrmezőkön) indultunk tovább a gerincen. Igen lassan értünk le, így elmaradt Torockószentgyörgy és a várának a látogatása. Helyette a Székelykő alatti teraszos mezőkőn mentünk vissza a városba, mivel fél ötre volt megbeszélve a Torockói Néprajzi Múzeum látogatása.

Torockó vidéke korán benépesülhetett, akik elkezdték a vas, arany, ezüst és réz bányászatát. III. Endre 1291-ben kiadott kiváltságleveléből megtudhatjuk, hogy Torockón már az 1200-as években külföldről behozott bányászok laktak. Osztrák, magyar és német földről érkezettek dolgoztak a környék bányáiban. A magyarok nagyobb számának köszönhetően az idegenek magyarosodtak el, és nem a magyarok vegyültek el. Ennek ellenére a népviselet megőrizte a német népviselet bizonyos vonásait. János Zsigmond uralkodása alatt a lakosság áttért az unitárius vallásra, és azóta is Torockót e hit hívei lakják. A 19. század második felében a bányák kimerülésével a vasbányászat és a vasfeldolgozás megtorpant, és ez a település fejlődését is lelassította.

Az alig több mint 500 lelket számláló, szinte teljesen magyar, unitárius városkában a Néprajzi Múzeum gazdag gyűjteményében megtalálhatók a vasbányászat, a vasfeldolgozás eszközei és a torockói népművészet leggazdagabb népviseleti gyűjteménye, festett bútorok, háztartási eszközök, keresztszemes és rámán varrott kézimunkák. A népviselet az ősi magyar és német keveréke, nemes kelméivel, az úri-polgári ruhatárhoz közelálló darabjaival, kevés színhasználatával (fehér, azután a kék és a zöld), hímzéseivel kiválik a többi erdélyi öltözet közül. Jellegzetes darabja a kétlábas piros csizma, az eladósorban levő lányoknál az aranyhímzéssel díszített párta, a fémlemezkékkel díszített ing és télen a prémes mellények, kabátok.

Torockó látnivalói közé tartozik a főterén, a Piactéren található unitárius erődtemplom és iskola. A tér északi részén találhatjuk Torockó egyik legjellegzetesebb látnivalóját, a vajort, azaz a vályút, itatót és azok alján levő vízmedencét. Az igazi látnivaló azonban a fehérre festett, szász építészeti elemeket tartalmazó házak alkotta gyönyörű és egységes utcakép. A község műemlék jellege, különös hangulata annak köszönhető, hogy az 1870-es tűzvész után épült házak nagy része változtatások nélkül fennmaradt. A Piactérre néző házak Torockó ismertető jeleivé váltak. A Piactér nyugati oldalán építkeztek a legtehetősebbek, a verősgazdák (vasfeldolgozó műhelyek, kohók tulajdonosai) és a vasváltók (nyersvassal és vaseszközökkel kereskedő torockói lakosok). A Tilalmas oldalába nyúló utcák zömében a hajdani bányászok laktak. Az Alsó utcában, Borrév felé laktak a kovácsok, itt voltak hajdan a fegyverkészítő, vasmegmunkáló mesterek műhelyei. A Torockószentgyörgy felé futó utcákat inkább földműveléssel foglalkozó családok lakták.

Pénteken reggeli után autóbuszra szálltunk és Nagyenyedre utaztunk.

szász alapítású várost először 1299-ben említi oklevél. Vártemplomát 1333. és 1335. között építették polgárai. Az Árpád-kori várat a 14. és 15. században bővítették, nyolc torony őrizte. 1437-ben Budai Nagy Antal parasztserege elfoglalta, de rövidesen feladta. 1600szeptember 17-én Mihály vajda, majd Basta is felégette. 1658-ban a tatárok rabolták ki. 1658. február 10-én II. Rákóczi György 317 megnemesített hajdúvitézének adományozott a városban telket, így lett a három erdélyi nemesi város egyike. Gyulafehérvár pusztulása után (1658) 1662-ben ide helyezte át Gyulafehérvárról I. Apafi Mihály (1661–1690) a leégett főiskolát és a Kollégiumot, melytől a város élete fellendült.

1704március 13-án Rabutin gyújtotta fel. A város védelmében 30 diák esett el. Erről az időről szól Jókai Mór "A nagyenyedi két fűzfa" c. beszélye (1853).

A várost 1849január 8-a és 17-e között az Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópák-vezette román felkelők elpusztították. 800-1000 védtelen embert mészároltak le helyben, nem kímélve csecsemőt, nőt, aggastyánt sem. Közel ugyanennyien, akik mezítláb a környező hegyekbe menekültek, megfagytak a huszonnégy fokos, dermesztő hidegben. A férfiak a magyar szabadságharc seregében szolgáltak, így nem harc volt ez, hanem közönséges, aljas mészárlás-rablás. A házakat, templomokat kirabolták, és felgyújtották, tűz martaléka lett a református kollégium és híres könyvtára is. A halottak egy részét a vársáncba, másik felét az addig mészoltónak használt, a vár sáncai melletti gödörbe temették, ahol az emléktábla áll. Római számok jelzik a pogrom puszta dátumát, MDCCCXLIX január 8. Ezen a helyen hagytuk mi is a megemlékezésünk koszorúját.

38641247_1772489902820118_3144154762069409792_n.jpg

A város fő látnivalója a vár, tíz méter magas falaival, a falakon belül pedig a XIV. századi református és XIX. század második felében épült német evangélikus templommal. Az eredeti gótikus templom belsejét barokk stílusban alakították át, csak a szentély őrizte meg gótikus jellegét. Az egykor háromhajós templomból mindössze a fa hajó maradt fenn. A XVIII. században többségbe jutott magyar református lakosság véglegesen megkapta a német lutheránusoktól a nagytemplomot, akik az ugyancsak a várban levő kistemplomot használják a mai napig. A vár jelenleg felújítás alatt áll, főleg a falakat tatarozzák, ezért csak belül az udvart és a várat kívülről láthattuk.

A nagyhírű református kollégium történetének első szakasza Gyulafehérvárhoz kötődik. 1622-ben Bethlen Gábor fejedelem (1613–1629) a fejedelmi székvárosban alapította meg a Collegium Academicumot. A tanintézmény az akadémiai három fakultást – filológia, filozófia és teológia – 1629-ben érte el. A külföldről érkezett tanárokat és külföldön végzett erdélyieket is alkalmazott az akadémián, elindította a kollégium építésének munkálatait. Saját könyvgyűjteményéből lerakta a könyvtár alapjait. 1628–1629-ben számos birtokot adományozott a kollégiumnak.

Apafi Mihály fejedelem 1662-ben ideiglenesen Nagyenyedre költöztette az iskolát, ezt az 1682-es református zsinat véglegesítette. A Kollégium épületegyüttese Nagyenyed szívében egy sarokparcellán áll, a Vártemplom bejáratával szemben. 1707-ben a várost labanctámadás érte, amikor a kollégium épületei majdnem teljesen megsemmisültek, majd 1720–1743. között épült fel az ún. „nagykollégium”, egy négyzet alaprajzú, emeletes, belső udvaros épület és 1775-ben épült a „kiskollégium. Az 1820–1830-as években épült az új, kétemeletes déli szárny a vártemplommal szemben, amelyet a mai főszárny építésekor jelentősen átalakítottak.

A földszint helyiségei és az emeleti folyosó boltozatosak. Talán a XVIII. századból, a régi nagykollégiumból származik az egyik oldalkapu fölé befalazott kőbe faragott kollégium-címer a Bethlenek címerképével, felirata: INSIGNE (collegii Bethleniani). A Kollégium mai épülettömegét a keleti szárny megépülésével, 1883–1885 között nyerte el. A keleti szárny is két emeletes, egyenes- és félköríves záródású ablakai elegáns vakolatkerettel rendelkeznek. Az emeletek felől a belső udvarra árkádsor nézett, később az árkádokat beüvegezték, a főbejáratot gazdag fémrács ékesíti 1885-ös évszámmal, fölötte a Kollégium címere látható. Az épület udvari falán a híres diákok névsora olvasható, valamint egy emléktáblát is van, melyet Kőrösi Csoma Sándor tiszteletére állítottak, aki innen indult ázsiai útjára.

A Kollégiumot kívülről alaposan szemügyre vettük, az udvarát körbe jártuk, a táblákra nemzeti szalagot kötöttünk. Kinyitották részünkre az iskola múzeum-tantermét, ahol a legalább száz éves berendezését, korabeli oktatási eszközöket, térképeket, tankönyveket, zeneeszközöket, a diákok rajzmappáit és egyéb tárgyait tekintettük meg. A múzeum tárlóinak jelentős hányada is XIX. századi eredetű.

Innen Tordára utaztunk, ahol előbb a város felett újonnan kialakított parkolóból jutottunk be egy modern látogatóközponton át a sóbányába.

A több mint 13 millió éves, csaknem 1200 méter vastagságú sóréteget Torda észak-keleti részén már a rómaiak megkezdték kitermelni. A magyar termelés első írásos nyoma a kancellária, 1075-ben kiállított, sóbánya-vámmal kapcsolatos dokumentációja. A jelenlegi sóbánya története Habsburg fennhatóság alatt kezdődött. Első ütemben a Terézia bányánál harang formájú termekben (József, Mária Terézia, Antal) termeltek, később a trapéz alakú kialakítással (Ferenc József galéria), a XIX. század közepétől jelentősen növelték a hatékonyságot. Csak emberi és igavonó erőt használtak, lovak által húzott csigaszerkezettel került felszínre a só. A munka a tordai sóbányában 1932-ben állt le. A világháború alatt légvédelmi búvóhelyként szolgáltak a tárnák a lakosság számára, a háború után pedig sajtot érleltek a járatokban.

A tordai sóbányát 1992-ben nyitották meg újból, nagyon elhanyagolt állapotban volt. 2008-2009-es években felújították és 2010 januárjától látható. A tordai sóbánya egy igazi sóbányászati múzeumnak tekinthethető, amely turisztikai központ, gyógyhely is. A benti hőmérséklet 10-12 Celsius fok. A bejárása gyalogosan vagy egy panorámalift segítségével is lehetséges. A földalatti tavat a harang alakú Terézia-bányában találjuk a megfagyott vízesésnek tűnő, mennyezetről „lefolyó” sókristályok zuhatagával.

A Ferenc József Alagúton át vezetett úton értünk a két fő tárnához. A Névsorolvasás termében lévő, sóba faragott oltár, ahol hetente tartott istentiszteletet egy lelkész: ezeken részt vett a sóbánya vezetősége és a helyi nemesség; a műszakváltások előtt pedig itt imádkoztak a bányászok. Fantasztikusan néz ki a szoborra és a keresztre sóval borított hálóból készült lepel, mely a turistákat védi, Az oltár termében történt a munkások névsorának felolvasása a munka megkezdése előtt és a befejezése után. Az oltárt és annak termét az 1700 körül megépült Gazdagok lépcsője segítségével közelíthetjük meg: a fából készült lépcsőt a nemesek használták akkor, amikor meglátogatták a bányát, innen ered a név. Itt látható a legjobban, miként borít be mindent a só. Innen 45 méteren keresztül lépcsőkön mentünk le a bányába, közben csodáltuk a hatalmas termekben a só vetüléseinek rajzolatait.

A föld alatt liftek is segítik a közlekedést, a nagy érdeklődésre való tekintettel azonban elég hosszú sorok várakoztak előttük, így sokan a lépcsőzést választották a Terézia és a Rudolf tárnák bejárásához. A Rudolf tárnában van asztaltenisz, minigolf, teke, biliárd és egy panorámás óriáskerék és egy amfiteátrum is. A Terézia tárnában egynyolc méter mélységű, magas sótartalmú tó is van. Ez a tordai sóbánya legrégebbi tárnája, itt 1690. és 1880. között a vízszintes kivágás módszerével folyt a kitermelés.

Visszafelé megálltunk a bányászati múzeumnak berendezett teremben, ahol láthatók a középkori felszerelések, mint az emelőszerkezet, amely 1865 táján készült fenyőfából és jó állapotban maradt fenn. Négy karja van és mindegyiket egy vagy két ló forgatta váltásban, így került mozgásba a kenderből készült kötél, amellyel kiemelték a kibányászott sót.

A bányalátogatás után autóbusszal bementünk a város főterére, onnan sétáltunk a római katolikus templomba.

1463-ban tartották itt az első országgyűlést, majd az 1505-ös országgyűlésen itt újították meg a három nemzet unióját. 1542december 20-án az itt tartott országgyűlés ismerte el János Zsigmondot erdélyi fejedelemnek. Az 1557-es országgyűlésen ismerték el a protestáns egyházakat, majd az 1568-as országgyűlésen hirdették ki – Európában elsőként – a vallásszabadságot

1601-ben Basta serege elől, Újtorda gótikus református templomába menekültek a lakosok, de az a falakat ágyúkkal szétlőve lemészárolta őket. 1614-ben Bethlen Gáborsóvágóknak adományozta az elnéptelenedett települést, ekkor kezdődött el újra a sókitermelés.

Torda város főterének északi végén magasodik a középkorban Szent Miklósnak, újkori újraszentelésekor Kisboldogasszonynak ajánlott plébániatemplom, az erdélyi késő gótika egyik kevéssé ismert, fordulatos történetű emléke. A 14-15. századból számos adattal rendelkezünk a plébániáról és a templomról. A tordai plébánia a 15. század végén egyszerre hatalmas új templom építésébe fogott.

1565-ben megszűnt az erdélyi katolikus püspökség, s ekkora már Torda jelentős része az unitárius vallást követte. A fejedelemségben élénken zajló hitviták, zsinatok nagyrészt a templom falai között zajlottak, akárcsak azok az országgyűlések, amelyek kihirdették a lelkiismereti szabadságot (1557, 1568).

Nem sokat tudunk a templomról a 16. század második felében. 1686-ban egy német különítmény pusztította el Tordát, ekkor pusztulhatott el a szentély gótikus boltozata. A Rákóczi-szabadságharc okozta károkat a templomon 1714-re javították ki, de ekkorra valószínűleg már nem használták a teljes templomot, csak a szentélyt. 1721-ben Virmond generális, Erdély katonai kormányzója fenyegetéssel és az idős unitárius lelkész meghurcolásával szerezte meg a katolikusok számára a templomot.

A 18. század végén kezdődtek el azok a helyreállítások, amelyek során a templom mai belső és külső képe kialakult. A templom nyugati homlokzati tornya villámcsapás miatt a 18. század közepe táján leégett. A tordai katolikus templom Erdély egyik legnagyobb gótikus épülete. A mai templom tágas hajóval, poligonális szentéllyel és emeletes sekrestyével rendelkezik. A hajó ma egyterű, a boltozat alacsonyabban fekszik, mint a templom magassága, elvágja a gótikus ablakokat. A hajó keleti felén falazott karzat emelkedik, hatalmas orgonával. Egyik északi falpillérhez támaszkodik a fából épített, fehér-arany színezésű szószék, mely 1824-ben készült.

Az Ótordai katolikus templom a nagy jelentőségű 1568. évi tordai országgyűlés színhelye. Ezen az országgyűlésen iktatták törvénybe a vallásszabadságot (első ízben a világon) kimondva, hogy minden közösség szabadon választhatja meg vallását. A vallásszabadság kivívásában nagy szerepe volt Dávid Ferenc reformátornak (1520-1579), az erdélyi unitárius egyház megalapítójának. „A prédikátorok minden helyen hirdessék az evangéliumot mindenki az ö értelme szerint; és a közösség, ha elfogadja, jó, ha nem, pedig senkit ne kényszerítsenek arra, amit lelke el nem fogad; de mindenki olyan prédikátort tarthasson, amelyik neki tetszik. Ezért senki az elöljárók közül, se mások a prédikátorokat ne bántsák, a vallásáért senkit ne szidalmazzanak, az előbbi szabályok szerint. Nem engedik meg senkinek, hogy a tanításért bárkit is büntessenek vagy fenyegessenek; mert a hit Isten ajándéka, ez hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által”. A templomban 2000-ben márványtáblát helyeztek el a fontos esemény emlékére, melyről mi a koszorúnk elhelyezésével emlékeztünk meg.

Visszafelé néhányan pár percre megálltunk a XIII: században már meglévő, akkor Ágostonrendi kolostor templománál, amelyet az ótordai reformátusok 1630-1640. között vettek birtokukba. A templom sok átépítésen ment keresztül, de több eleme utal középkori eredetére.

A főtéren néhány klasszicista és szecessziós épületet láttunk, erősen eltérő állapotban.

Az éppen megeredő esőben utaztunk a napi utolsó programunkra, a Tordai- hasadékhoz.

A tordai hasadék a vulkáni alkotás egyik legbámulatosabb remeke. Itt egy hegylánc tetejétől a talapjáig kettérepedt, a sziklafalak 250-300 méter magasak. A menedékháztól egy lépcsősoron keresztül indulunk el, átkeltünk a Hesdát-patakonmajd a széles úton, a parton haladtunk tovább az egyre jobban szűkülő szurdokba. A Tordai-hasadék 1270 m hosszú, a jól kiépített útvonalat romantikus függőhidak és a sziklafalba vájt, néhol sodronykötelekkel megtámogatott szakaszokkal. Visszafelé is ezen az úton mentünk az autóbuszhoz és sietve igyekeztük vissza Torockóra.

Szombaton reggel elköszöntünk a szállásadóktól, csomagjainkkal autóbuszra szálltunk, és Tordán át Kolozsvárra utaztunk. A Farkas utcai református templom és a Szabó-bástya között sikerült parkolnunk, onnan a zárva lévő Farkas utcai templom előtt álló, Kolozsvári testvérek által 1373-ban készített Sárkányölő Szent György szobor másolatát néztük meg, majd a református kollégium, a Babes-Bolyai Egyetem, a Báthori Középiskola – udvarán Báthori István mellszobrával – és az Egyetemi templom mellett sétálva értünk Kolozsvár főterére. Itt megnéztük Fadrusz János, 1902-ben felállított Mátyás király lovas szobrát, majd tovább mentük Mátyás király emléktáblával jelölt szülőházához, ahol most a Képzőművészeti Főiskola székel. A portás barátságtalan megnyilvánulása után visszatértünk a Főtérre, a Szent Mihály templomhoz. A templom bejárata mellett áll Bocskay Vince munkája, Márton Áron püspök (1896-1980) szobra, melyet 2009-ben szenteltek fel.

A XIV. század közepén kezdték el építeni a Főtéren álló Szent Mihály templomot, amely az erdélyi gótika egyik legszebb alkotása. A 4 méteres kereszttel együtt 80 méteres magasságával Erdély legmagasabb templomtornya. Nevezetes események sora zajlott falai között. 50 országgyűlést tartottak itt, Báthory Zsigmond beiktatásának, Rákóczi Zsigmond, Báthory Gábor és Bethlen Gábor fejedelemmé választásának színhelye. Leglátványosabb részei mérműves ablakai, valamint gazdagon faragott bélletes kapuzatai. A főbejárat felett Zsigmond király címerei és egy Szent Mihály arkangyalt ábrázoló dombormű látható.

Korai, XIV. századi falképei, a déli mellékszentélyben Szent Erazmust és a töredékesen megmaradt Háromkirályok imádása jelenetet ábrázolják. Déli pillérsora előtt kapott helyet a XVIII. századi orgona. A templombelső terének legszebb részei a gazdagon díszített barokk szószék 1750-ből, és az oltártól balra látható, életszerű domborművekkel díszített, páratlan reneszánsz sekrestyeajtó (1528). A templom átfogó restaurálására 1956-57-ben került sor.

38489378_1772487456153696_2572485939137871872_n.jpg

Az 1837-1862. között épült neogótikus torony alatti kápolnában tettük a Mátyás király tiszteletére vitt koszorúnkat. A templomlátogatás után az 1773-1785. között épült Bánffy-palota előtt gyülekeztünk, hogy mielőbb a XVI. században megnyitott Házsongárdi temetőbe is eljussunk. Itt a rohamosan szaporodó román sírok között néhány jelentős magyar sírját, Koós Károly, Szilágyi Domokos és Hervay Gizella, gróf Bánffy Miklós, Brassai Sámuel, Apáczai Csere János és Aletta van der Maet (itt Ági felolvasta Áprily Lajos Tavasz a Házsongárdi temetőben versét), Dsida Jenő kerestük fel és kötöttünk nemzeti szalagot. Visszafelé már Nyitva volt a Farkas utcai templom, oda is betértünk egy rövid látogatásra.

Kissé késésben voltunk az előzetes tervhez képest, ezért Körösfőn nem álltunk meg, csak Királyhágón, a gépkocsivezető kötelező pihenésére. A határon simán átjöttünk és fél nyolckor a Déli pályaudvarnál búcsúztunk el egymástól.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sütő-Nagy István: A Rohácsi medencében Zuberec-Bölényfalván

2016. július 2. szombat: 8 órakor 7 kocsival találkoztunk Rákospalotán, további kettővel Parassapusztán, a határon. Összesen 27-en lettünk. Fél 12-re érkeztünk meg a 290 km-re lévő Zuberecre, azaz Bölényfalvára, a nagyon kellemes és barátságos Timea panzióba, ahol Vörös Attila már várt minket.

Ebéd után a Hideg (Studeny)-patak mentén elmentünk Brestová erdei telepre, ott meglátogattuk a skanzent, ami a XIX-XX. század elejei helyi állapotot változatosan érzékeltette. Onnan egy kis emelkedővel átmentünk a Sáros (Blatna)-patakhoz, tovább az országút szélén mentünk vissza a szállásra, ahol közel 12 km megtétele után, kiadós, finom vacsora várt reánk.

2016. július 3. vasárnap: Az egész naposra ígérkező eső miatt megváltoztattuk a tervezett programot. Reggeli után kocsikkal Liptószentmiklósra mentünk. A Főtéren kívülről megtekintettük az 1713-ből származó, barokk Palatinus-házat, ami a hajdani törvényszék, majd megyeháza volt, ma múzeum. A XIX század végén épült, jelenlegi megyeházát és a tér szobrait is megnéztük, majd a mise végén meglátogattuk a XIII. században épült, gótikus Szent Miklós-templomot. A templomban többek között három, szép szárnyas-oltár van. Következő megállónk Liptóújváron volt, ahol a magántulajdonban lévő, felújítás alatt álló XIII. századi várrom mellett vezetővel végig jártuk a XVII. századi, vegyesen berendezett várkastélyt, melyeknek sok nevezetes ura volt, Luxemburgi Zsigmond királytól Corvin Jánoson át a Pongrácokig.

Tovább mentünk Hybbébe, ahol a XIII. századi templomban Balassi Bálint sírját koszorúztuk meg egy kis megemlékezéssel. Visszafelé letértünk Liptószentivánba, ahol 23 kúria és kastély áll. Néhányat kívülről megnéztünk és felkerestük a termálforrásokat és bementünk az erődített templomába is. Visszafelé még egyszer megálltunk Mattyasóc falu XVI. században épült, fallal és bástyákkal erősített Szent László templománál. Mintegy 110 km autózás után érkeztünk vissza a szállásunkra, ahol elbúcsúztunk Vörös Attilától.

 

2016. július 4. hétfő: Reggeli után gépkocsikkal elmentünk a Zverovka hegyi szálló melletti felvonók 1004 m magasan lévő parkolójába, ahonnan rövid gyalogúton elértük a Rohács-völgy lezárt aszfaltútját, melyen 2 km-t menve, 1190 m magasságban elértük a Spalená-völgyet. A jól kiépített, meredek úton, 1225 m magasban kitértünk a 23 mmagas Rohács-vízeséshez, majd néhány kisebb moréna tó mellett felkapaszkodtunk a 2088 m magas Ostry Rohac alatti katlanba, az 1720 m magasan lévő, legnagyobb Rohácsi-tóhoz. Ebédelés után, szép úton, több tó érintésével ereszkedtük le a Smutna-völgybe, melyen az 1350 m magasan lévő Tatliaková menedékházhoz érkeztünk. Innen a Rohács-völgy aszfaltútján, a közel 14 km megtétele után, érkeztünk vissza a gépkocsikhoz. A szállásunkra visszaérve vacsora után fogadtuk Mács Istvánt, aki az elkövetkező három napon vezetett minket.

 

 

2016. július 5. kedd: Autókkal elmentünk Árvaváraljára, meglátogattuk a XIII. századtól több szakaszban, egy szikla élére épült Árva várát. Többek között Zsigmond király, Komorowski Péter, Mátyás király, Corvin János, majd a XVI. századtól a Thurzó család birtokolta. Többször átépítették, és fényes lakhellyé tették. 1920-ig az örökös Endrődy és Pálffy grófok lakták, majd múzeum lett. Három udvara, öt emelete van, a felső tornya 112 m magasan van a folyó felett. Részben a XVIII. századi állapotot mutatják be, alkalmanként élőképekkel, részben tematikus kiállítások vannak benne. A kápolnát jelenleg a római katolikus egyház kezeli, ide a belépőt nem lehetett a jeggyel együtt megvenni.

Utunk következő állomása Turdossin volt, ahol az 1390-ben épült, eredetileg gótikus típusú fatemplomot látogattuk meg. 1995-ben Europa Nostra díjat kapott a szépen restaurált, virágmintás kazettás mennyezetű templom. A barokk, faragott magyar szentekkel díszített oltár mellett kiemelkedik a Sárkányölő Szent György freskója a többi, élénk színű freskók közül. Említést érdemel a karzat is.

Az Árva mentén haladtunk tovább az 1954-ben épült Árvái-tározóhoz, amelyet a Fehér- és Fekete-árva összefolyása alatt épített gáttal hoztak létre. A 37 km2-es tó hat falvat árasztott el, köztük Árvaszaláncot, melynek Kálvária dombja a templomával és öt kereszttel szigetként áll ki a vízből. Egy 120 személyes hajóval félóra alatt értünk erre a szigetre, amelyet ma Művészetek Szigete néven neveznek. Fél órát töltöttünk a szigeten, ahol elsősorban a templomot látogattuk meg, melyben 18-20. századi, általában naiv egyházi képek, szobrok kiállítása van. További félórás hajóút után értünk vissza a kocsikhoz, kellő időben érkeztünk a szállásunkra.

2016. július 6. szerda: Esőre hajló idő miatt felcseréltük a hátralévő programot, így kocsikkal a 790 m magasan lévő oravicei termálfürdő parkolójáig mentünk. Az Oravicapatak mentén futó, lezárt aszfalt úton, majd egy szép tisztáson át értük el a vadregényes Tiesnavy-szurdokot. A szurdokban futó Juranov patak sok kisebb vízesést, szorost alkotott, melyet szemerkélő esőben jártunk-másztunk végig a hidakon, láncos meredékeken, és csodáltuk meg a változatos sziklaformákat. A 978 m magas Umria-nyergenát értük el a barátságos Bobrovec-völgyet, melyből egy kis kitérőt tettünk egy lápos, járdával kiépített réten át, egy 1600-as évek végén megszüntetett falu helyén álló kilátóhoz, ahol megebédeltünk. Kissé több mint 11 km megtétele után értünk vissza Oravicába, majd bementünk a Thermal Parkba, ahol közel 3 kellemes órát töltöttunk.

 

2016. július 7. csütörtök: Kocsikkal elmentünk a Liptószentmiklós felé vezető országút Huty-nyergéhez, mely alatt hagytuk a kocsikat. Visszamentünk a 940 m magas nyeregbe, ahonnan igen meredek úton indultunk a Biela skala, azaz Fehér sziklák alatt az 1805 m magas Szürke-hegynre. Kezdetben a nehéz terepen szomorú látványt nyújtott a sok széltörés által összetört fenyő, de 1330 m magasságtól nagyon szép kilátást kaptunk délre és északra is. Innen már kényelmesebb volt az út, nagyon változatos a növényzet, a Kis- és Nagy Fátrára, az Alacsony- és Magas-Tátrára, az Árvai Magurára gyönyörű kilátás van. 1500 m felett a Radové-sziklák között hullámzott az egyre több mászást igénylő út, mely több társunkat is visszafordulásra késztetett. Az 1600 m magasan lévő sziklavárat még 14-en értük el, onnan még 12-en mentek túl, majd csak négyen másztak ki a csúcsra Mács Istvánnal. Visszafelé ugyanezen az úton mentük, a korábban visszafordultak közül többen gyalog mentek vissza Zuberecbe, így szinte mindenki megtett 11 - 15 km-t. Vacsora után elbúcsúztunk Mács Istvántól.

 

 

2016. július 8. péntek: Reggeli után Szuhahoránál átmentünk Lengyelországba, ahol Witów után, a Fekete-Dunajec mentén elértük a Chocholowska-völgyet. A barátságos völgy alsó 4 km-ét aszfalt úton, a következő bő 4 km-t kővel kirakott és zúzottköves úton tettük meg a Chocholowskie turistaszállóhoz. Néhányan hosszabb-rövidebb szakaszon felmentek a Bobrovec-hágó felé, majd visszafelé kitértünk a II. János Pál pápa látogatásának emléktáblájával megjelölt közeli fakápolnához. A völgy végénél többen vásároltunk sajtokat a helyi pásztorházakban és 17 km megtétele után értünk vissza a parkolóba.

 

2016. július 9. szombat: Megköszöntük a szállásadóinknak a kiváló ellátást és Zólyomba autóztunk. Vásárlás után siettünk felkeresni a város szélén, a Jávoros-hegyen lévő, a történelem előtti időkben is lakott, majd a XII-XIII. században – főleg III. Béla és IV. Kun László király idejében – erősségé kiépült, felújítás alatt álló, csaknem nyolc hektáron fekvő Pusztavárat. A vár a XV. századi harcokban erősen megrongálódott és a XVI. században elpusztult. Fél óra alatt értünk fel a 270 m-rel a város fölé emelkedő vár alsó szintjét. Az első részből csupán a védőfal maradványai láthatók az erdőtől megtisztított területen, mögötte a vár(kastély?) falainak visszaépítése jelenleg is folyik. A Felsővárba nem mentünk fel, mert siettünk Korponán át Szentantalra.

szentantali barokk-klasszicisztikus kastély Koháry András részére épült a régi vár helyén 1744-ben. Később a kastély a gazdag Coburg család birtoka lett. A XIX. században klasszicista köntöst kapott a dombon álló kastély, a homlokzat és díszkút megőrizte barokk formáját. A kastély művészeti megoldásában kifejeződik a naptár szimbóluma. Négy bejárata, hét árkádja, 12 kéménye, 52 szobája és 365 ablaka van. Lépcsősora Schönbrunn mintájára készült, a szintén barokk szobrok és a XIV. Lajos korabeli bútorzat emeli a szépen karban tartott kastély fényét. A kastély termeiben másfél órás, magyarnyelvű ismertető felolvasásával tekintettük meg a XVII.-XIX. századi bútorokat, melyeknek egy része eredetileg is a kastélyhoz tartozott. Megismerkedtünk a KoháryakCoburgok történetével, családtagjaival. Megtekintettük a kastély csodaszép freskókkal díszített barokk kápolnáját is. Évszázados velencei acéltükrök, gyönyörű hímzések, antik műkincsek, a Koháryak levél- és könyvtára is láthatók. Ékessége az Arany szalon és annak bútorzata, amelyet Mária Terézia adományozott nászajándék részeként leányának, Mária Antoinettenek. A kastély tulajdonosa egy párizsi árverésen vette meg ezeket a bútorokat. Az eredeti búrokkal berendezett belső részein kívül látványos a nagy mennyiségű vadásztrófeával – főleg szarvasagancsokkal – és XIX. századi metszetekkel díszített hosszú folyosó. A második világháború végéig Coburg Ferdinánd bolgár cár élt benne. Jelenleg a földszinti részen erdészeti, faipari és mezőgazdasági bemutató látható, fegyver- és trófea-gyűjtemény van kiállítva.

A látogatás végén elbúcsúztunk egymástól, és két óra alatt érkeztünk haza.

 

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Terényi programterv

2014. május 1 – 4.

Május 1.:

Érkezés 10.00-ra Terény, Kiskérpuszta vendégházhoz (ajánlott útvonal: 2/a. – 2. sz. úton Rétságig, a város után jobbra, Bánk felé kell letérni, majd Bánkon át Romhány, Kétbodony, Szente, Magyarnándor, Cserhátsurány községeken át Terénybe. A községen át kell menni Szanda felé, további 1 km-re balra van a letérés Kiskérpusztára. Akik velem akarnak jönni, azok legyenek 8.00 előtt az M3-as kivezető szakaszán lévő, M0 előtti Schell kútnál.).

Szállásfoglalás, kirakodás után 11 órától gépkocsival Szandaváraljára, látogatás a tájházban (ez alatt a gépkocsik egy-egy gk.vezetővel átmennek Terénybe, ahonnan egy kocsi visszahozza a sofőröket), majd túra Szandaváralja – Terény között (5 km, országos kék). Ismerkedés a falúval, a tájház megtekintése (közben egy kocsi visszamegy Szandaváraljára az ott maradt kocsiért). Kocsikkal vissza Kiskérpusztára, ott vacsora készítés, vacsora.

10259319_642777075791412_1797410866133288010_n.jpg

Terényi asszonyok

Május 2.:

8.00-kor kocsikkal indulás Cserhátsurányba, onnan az országúton gyalog Herecsény-Harasztipusztáig (3,2 km). Majd a piros jelzésen észak felé megyünk, útközben megnézzük a XIV. szd-i templomot, 4,7 km után érjük el Szilvágynál a régi szécsényi utat, azon, az országos kéken megyünk vissza Cserhátsurányba (3,2 km). A faluban a Simonyi és a Jánossy kastélyok valószínűleg csak kívülről nézhetők meg, de az 1344-ben épült rk. templomot megtekinthetjük. 16.00-ra kell visszaérkeznünk Terénybe, az Orsós-magnó Múzeumhoz. A múzeum látogatás után megyünk vissza a szállásra vacsorát készíteni és elfogyasztani.

P1040812_50.jpg

Nagy Vilmos

Május 3.:

8.00-kor kocsikkal indulás Szandaváraljára, onnan az országos kéken felmegyünk az 527 m magas Szandavárához (3,5 km), majd 2 km-nyi szekérúton vissza Szandaváraljára.

Kocsikkal Terénybe megyünk, megnézzük a Csipkemúzeumot, 16.00 órától pedig meghallgatjuk a CSAKTE kórus műsorát, amelyet nekünk fognak tartani. Utána megyünk vissza vacsorázni a szállásra.

10268623_642778562457930_4609232552426057337_n.jpg

Szandavár romjainál

Május 4.:

Reggeli után csomagolás, könnyű túra a környéken, majd bemegyünk a faluba. Esetlegesen elmaradt programok pótlása, részvétel a misén. Utazás haza.

 -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Szabadság Vándorai szakosztály 2013. május 1-4-i túrája a Zempléni-hegységben

Hollóháza

Nevét a pálos rend címerállatáról, a hollóról kapta, Hollóháza község hazánk északi részén, a Zempléni-hegységben, egy hegyekkel teljesen körülzárt kis völgy közepén fekszik, Magyarország egyik legészakabbra fekvő községe. A környék háborítatlan hegyvidék, amelyet számos turista keres föl, miután Hollóháza az 1096 kilométer hosszú Országos Kék Túra egyik végpontja.

A község Árpád-kori település. Nevét az itteni pálosok címerében található hollóról, illetve a faluhatárában valamikor létezett kolostor (hollósház) nevéből eredeztetik. Egy 1270-ből származó okirat már lakott helyként említette, a füzéri várhoz tartozott, de a középkorban Felsőkomlós néven is ismerték. A 17. században elnéptelenedett, a török harcok idején elpusztult, és csak a Rákóczi-szabadságharc után telepítették újra.

I. Lipót a Károlyi családnak adományozta a területet. Ők szlovák telepeseket telepítenek a faluba. A Hollóházi Porcelán, Magyarország egyik legnagyobb múlttal rendelkező porcelánipari vállalata. Azon a helyen, ahol ma a vállalat épületei állnak, több mint 225 éve folyamatos ipari tevékenység zajlik. Az ország keleti csücskében, erdők között megbúvó kis manufaktúra pályafutása 1777-ben üveghutaként indult, ahol kezdetleges, de mégis szép poharak, palackok, üvegedények készültek. A XIX. század elején az üvegipar fellendült. A hollóházi huta azonban távol esett a fő közlekedési útvonalaktól, és az üveggyártáshoz szükséges nyersanyagoktól. A fa jelenléte sem indokolta már a fennmaradást, hiszen az üveggyárak már szenet, vagy lignitet használtak. A 19. században a kis üveghuták már nem tudják felvenni a versenyt a nagyüzemekkel, ekkor Károlyi arra a döntésre jutott, hogy felhasználja a birtokán lévő kaolint, és 1831-től a szomszédos Telkibánya példájára Hollóháza hutáját kőedénygyárrá alakítják át. A hollóházi és telkibányai kőedények szorították ki a fazekasok cserépedényeit, és maradtak fenn legtovább egyes helyeken napjainkig is, a parasztháztartásokban.

Fellendülése Istványi Ferenc munkásságához köthető. Évtizedeken át k Hollóházán, A kezdetektől számos bérlő állt a gyár élén, de az első igazi fellendülés 1857-ben következett be, amikor Istványi Ferenc lett a gyár következő bérlője négy évtizeden át, 1860-tól 1902-ig. Istványi Ferenc a kezdetben egy-két épületből álló, háztartási kőedényeket gyártó manufaktúrát, a század végére jelentős gyárteleppé fejlesztette. Ezzel az alig 700 lakosú községben teljes foglalkoztatottságot biztosított. A termékek bár gyárban készültek, mégis igazi népművészeti alkotások voltak. A forma- és motívumkincs apáról-fiúra, kézről-kézre öröklődött. A díszítőművészet és a dísztárgyak a XX. század beköszöntével jelentek meg, később a finomkerámia és porcelángyártást is bevezették.

Termékeinek jellemzője a halvány alaptónusra festett élénkvörös rózsás díszítés.

Az 1923-as újraindulás után a vezetőség nagy gondot fordít a helyes massza-összetételre. A porcelán áruk megdrágulása folytán megélénkül a kereslet a kőedény áruk iránt. 1926-ban áttértek a díszműáru és figurák gyártására. A bank azonban többi befektetése miatt csődbe ment, a gyár ismét 8 hónapig szünetelt. 1927-ben az ország ipara még mindig lassan ébred háborús álmából, az infláció viszont már megszűnőben, a magyar valuta stabilizálódik, javul a közlekedés. A termelésnél azonban az egyetlen céljuk a profit. A művészi szempontok újból háttérbe szorultak.

Újabb fellendülés kezdődik 1939-ben, amikor új bérlő Szakmáry Károly kassai kereskedő kerül a gyár élére. Nagy munkakedvvel látott a művészileg és műszakilag lesüllyedt gyár kapacitásának növeléséhez, a gyártmányok minőségének javításához. Új széntüzelésű körkemencét építenek. A gőzhajtású generátort elektromos berendezésekre cserélik, három modern villamos kemencét is felállítanak, ezek új dekorokgyártását tették lehetővé.

gyár fejlődésnek indul, már nemcsak a falusi lakosság igényét szeretné kielégíteni, hanem a polgárság ízlését is. Szakmáry Károlyt hosszú távú tervei, célkitűzései végrehajtásában a Hollóházi Kerámia Gyár 1948. évi államosítása akadályozta meg. Az államosítás után az alapanyagok és az égetési technológia átalakításával áttértek a porcelángyártásra, az első termékek az ország villamosításához szükséges kisfeszültségű porcelán szigetelőtestek voltak. Néhány éves ipari porcelángyártás után 1957 óta gyárt Hollóháza használati porcelánt: edényeket és dísztárgyakat. A dolgozók kőedény-korszakban elsajátított szépérzéke, szakmai készsége a porcelángyártásban is töretlenül megjelent. Az 1960-as évek elejétől szakképzett és tehetséges iparművészek vették át a termékválaszték fejlesztésének feladatát, ez napjainkig sikeresen támogatja azt a törekvést, hogy Hollóháza a magyar porcelánművészet fontos műhelye legyen. Az 1972-ben befejezett rekonstrukció eredményeképpen egy európai szintű, korszerű gyár jelent meg a régi gyár helyén.

A propán-bután gázfűtésű alagút kemencék lehetővé tették az előző lágy porcelán helyett a kemény porcelán gyártását. Időközben a foglalkoztatottak száma az előző 300-ról közel 1000-re emelkedett.

A gyár életében jelentős esemény volt, amikor 1977-ben Hollóházára érkezett Szász Endre grafikus és festőművész, aki kezdeményezte a művészi táblaképek készítését. Szász Endre egyik porcelánképe látható a helyi iskola főfalán is.

A Hegyközi aprófalvak települései között Hollóháza foglalkoztatási centrummá fejlődött. Az iparművészek számát több mint 10 fölé növelték. Az újvonalú, modern, művészi igényű hollóházi porcelán díszműáru és háztartási edényáru iránt úgy belföldön, mint külföldi viszonylatban tovább nőtt a kereslet. Japántól az Amerikai Egyesült Államokig, a Skandináv-félszigettől Ausztráliáig a világ több pontjára exportál a gyár.

A technológia, a felhasznált alapanyagok, a termékek minősége megfelel a földpátos kemény porcelán európai szakmai színvonalának. A Hollóházi Porcelán, mindennapi használatra szánt, finoman megformált, ízlésesen dekorált termékei a hétköznapi környezetbe is eleganciát és igényességet csempésznek.

A hollóházi kőedény- és porcelángyártásról átfogó képet ad a Porcelánmúzeum. Érdemes megnézni a település református és modern római katolikus templomát, amelyhez különlegességnek számító, porcelánképekből álló kálvária vezet.

A természet kedvelőinek kiváló túralehetőséget kínálnak a környező hegyek. A település központjában található az Országos Kék Túra keleti végét jelző emlékmű.
A településen 2004-től Fazekas-ház működik.

306906_488971787838609_689751888_n.jpg
Gönc

Gönc német telepesfalu, mely a Hernád mentén, Újvár alatt letelepített királynéi német telepesfalvak egyike.

Nevét 1219-ben említette először oklevél Bücij (Guncy) néven.

tatárjárás után a királynéi német telepesfalukat a vizsolyi ispánság fogta össze, külön ispánnal az élükön.

Kun László uralkodása alatt, az 1280-as években az Aba nemzetség hatalmába került, akik a Gönctől délkeletre emelkedő hegyen felépítették Gönc várát, melynek romjait az Aba-nemzetségbeli Amadéról még ma is Amadé-várnak neveznek. Aba Amadé itt rendezte be udvartartását és a feudális anarchia korában innen intézte országos ügyeit; innen kormányozta az uralma alá tartozó vármegyéket is.

Vencel király uralkodása alatt az ifjú Károly Róbert király egy ideig Göncön tartózkodott Amadé nádornál, a várban. 1304 körül a Vencel híveiül szegődött szepesi szászok és kassai polgárok megostromolták Gönc várát, de sikertelenül. Az ostromlókat megverték és Vencel zászlaját elvették. A zászlót a gönci várnagy: Apród István elküldte a királynak Oroszországba, aki ekkor első felesége elhozatala miatt járt ott.

1311-ben Amadé nádor halála, majd 1312-ben a király ellen fordult Amadé fiak rozgonyi csatában elszenvedett veresége után a várat Károly Róbert király Drugeth Fülöppel megostromoltatta és bevetette. Ettől kezdve a Drugetheké lett.

Gönc városának gazdasági életét már ez időben is a jelentős szőlőtermelés jellemezte, s az 1327-ből fennmaradt oklevelek szerint pénteki napokon hetivásárt is tartottak.

Egyházának kegyura a királyné volt, s ki volt véve az egri püspök joghatósága alól.

Az 1332 évi pápai tizedjegyzék szerint ez évben plébánosa, illetőleg káplánja 2 M. és fél fertó1333-ban 2 és fél M. pápai tizedet fizetett, mely az összeg nagyságát tekintve Göncnél mezőváros szintre mutat.

huszita mozgalom idején a husziták kezére került. A főként német lakosságú település a török hódoltság idején vált újra magyar többségűvé.

1570 és 1647 között Gönc Abaúj vármegye székhelye volt. A reformáció idején fontos szerepet töltött be a kultúrában; itt fordította magyarra a Bibliát Károli Gáspár (lásd: Károli-biblia). 1687-ben egy időre Göncön telepedett meg a Sárospatakról elűzött református főiskola is.

A város rendkívül fontos szerepet töltött be a tokaj-hegyaljai borok kereskedelemében, amit mi sem bizonyít jobban, mintsem a 136,6 literes ún. gönci hordó mértékegységgé vált.

A részben mezőgazdasággal foglalkozó településre nehéz idők köszöntöttek a 19. század végén természeti csapások miatt, a trianoni békeszerződés után pedig amiatt, hogy az ország szélére került, elveszítve kereskedelmi jelentősségét.

1979–81 között itt működött a Szathmáry István alapította alkotótábor Deim PálCsiky TiborMisch Ádám és Fajó János művészeti vezetésével, növendék volt Saxon-Szász János is.

2001-ben visszakapta városi rangját.

Huszita-ház

Az úgynevezett Huszita-ház Gönc északi részén, a Kossuth Lajos utcában található. A helyi hiedelem szerint husziták építették és lakták eredetileg, bár ezt máig sem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani. Ma tájház.

Az épület a Gönci-patakkal párhuzamos főút mentén áll, ami régen az észak-déli kereskedelmi és hadi főút is volt egyben.

A ház fala kőből készült, amit mészkőhabarcsba helyezve raktak ki. A lakószintet megemelték és szűk ablaknyílásokat alakítottak ki, valamint pincét, ahhoz kapcsoltan pedig a telek vége felé induló és a szomszédos pincékbe ágazó járatokat vájtak ki. Az erődített jellegre és a menekülési útvonalként is szolgáló járatrendszerre a környékre jellemző gyakori csatározások miatt volt szükség.

A műemlék jellegű épület lakótere három osztatú, egy tisztaszobára, egy konyhára és egy kisszobára oszlik, melyekhez kapcsolódik a kamra és a pince. 1832-ben jelentős átalakításon ment keresztül, végül az 1975-től 1978-ig tartó újabb átalakítás során nyerte el mai formáját.

Ekkor, 1978-ban az egykori lakóházban a XIX. század második felének állapotait tükröző paraszt-polgári lakásbelsőt alakítottak ki, ami a Tokaj-Hegyaljáról a Felvidékre és Lengyelországba irányuló borkereskedelemből élők viszonylagosan jómódú életkörülményeit mutatja be. Ehhez kapcsoltan a tárlat bepillantást enged a helyi fazekasok, bognárok, cipészek, kádárok, papucsosok, szénégetők és molnárok akkori mindennapjaiba is.

A kiállítás nem csak a házban látható, hanem az alatta futó pincerendszerben is folytatódik; itt van a környék legnépszerűbb termékéből, a mértékegységgé vált 136,6 literes gönci hordóból is kiállítva néhány. Azt, hogy hány puttonyos az aszúbor, máig is úgy számolják, hogy hány puttony aszútésztát adnak egy gönci hordónyi (azaz 136,6 liter) musthoz.

A Huszita-ház udvara és az udvart követő hátsó épületek Gönc régi településszerkezetét mutatják, ami magán viseli az 1200-as évek utáni betelepítés nyomait. Ezek a jellegzetes hosszú telkek és a rajta levő egymás mögötti soros beépítés a családosztódások következménye. A kőépületek konytoltak és szinte valamennyi alápincézett.

A tájházban őrzik a közeli pálos kolostorrom egyetlen megmaradt faragott kőablakát is.

Pálffy-kastély

Az egykori Pálffy-kastély Gönc városában, a Kossuth utcában áll, a városháza épülete mellett.

A kastély 1780-ban épült

copf stílusban

. Később nagymértékben átalakították eklektikus stílusban. Az épület összetett alaprajzú, földszintes. A főhomlokzatára a timpanonos bejárat a leginkább meghatározó.

Az épület jelenleg gyermekotthonként működik, jó állapotban van, nem látogatható. Műemléki védettséget élvez.

Károlyi Gáspár

Károlyi Gáspár (a protestáns gyakorlatban: Károli Gáspár; Nagykároly1529. [más források szerint 1526/1530.] körül – Gönc1591.) Eredeti neve Radics vagy Radicsics Gáspár volt, de később a szülővárosárólCarolinak avagy Caroliusnak nevezte magát. Református lelkipásztor, a Biblia első teljes magyar fordításának elkészítője

Iskoláit Nagykárolyban kezdte, Brassóban végezte, majd 1556-ban a Wittenbergi Egyetemen tanult (az egyetem tankönyvében Caspar Carolus Pannonius néven szerepel). 1562-ben hazatért, egy év múlva, 1563-ban gönci református prédikátor lett, majd később esperes. Nem sokkal ezután megválasztották a Kassa-völgyi egyházmegye szeniorává. 1566-ban összehívta a gönci zsinatot, a tiszáninneni esperességek zsinatát. 1572-ben újjáépítette Gönc leégett templomát. 1591-ben Göncön halt meg.

Esperesként többször fellépett a szentháromságtagadók (unitáriusok) ellen, részt vett Nagyváradon

 az unitárius-ellenes hitvitán

.

„Istennek nevét segítségül híván, minek utána hozzá kezdettem volna egynéhány jámbor tudós atyafiakkal, kik nékem a fordításban segítségül voltak, meg nem szűntem addig, míg nem véghöz vittem a Bibliának egészben való megfordítását…”

Károli Gáspár legjelentősebb munkája a Biblia első teljes magyar fordítása, melyet 1586-ban kezdett meg, Rákóczi Zsigmond támogatásával. Hat református lelkész társa segítségével hamar elkészült a fordítással. A Károli Biblia nyomtatását 1589február 18-án kezdték el és 1590július 20-án fejezték be, így a fordítás után négy évvel a magyar nyelvű Szent Biblia Vizsolyban nyomtatásban is megjelent, 700-800 példányban. Mára 54 példány maradt fenn, ebből 24 található Magyarországon.

Jelentős műve még „Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjöknek okairól” című könyve (Keet könyö minden orszagoknac es kyralioknac io es gonosz szerenczeieknec okairul…) (1563) – amiben Magyarország hanyatlásának okait keresi, és más írókhoz hasonlóan arra a megállapításra jut, hogy a török csapás a büntetés a magyarok vétkeiért. Sok bibliai részletet tartalmaz.

Vizsolyban mellszobor, Göncön pedig egy egész alakos szobor állít emléket Károlinak. A gönci, Mátrai Lajos György által készített és a Schlick-féle gyár által ércbe öntött szobrot 1890-ben leplezték le.

1929-ben, Károli születésének 400. évfordulójáról Reményik Sándor: A fordító – Károli Gáspár emlékezetének című költeményében emlékezett meg.

Szintén 1929-ben, Nagykárolyban a református templom bejárata fölött emléktáblát avattak, melyen a következő szerepel:

„Születésében megáldott, életében istenes, halálában halhatatlan
KÁROLI GÁSPÁR
gönci papnak a Vizsolyi Biblia fordítójának
Nagykároly város szülöttének emlékezetére
születésének négyszáz éves fordulóján
az Úr MCMXXIX esztendejének szeptember hava XV. napján
állíttatták a református anyaszentegyház gyülekezetei.”

A templom kertjében is áll egy Károli-szobor.

P1040031.JPG
Abaújvár

Abaújvár község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Abaúj-Hegyközi kistérségben, Miskolctól 72 kilométerre északkeletre, a szlovák határ mellett, a Hernád folyó bal partjának lankás, 240 m-ig emelkedő dombjain. Abaúj vármegye első központja és névadó települése volt, aminek történelmi központja közvetlenül a folyó mellett, a várdombon és a mai Petőfi utca nyugati oldalán helyezkedett el. A környék a honfoglalás korában az Aba nemzetségé volt. Valószínűsíthetően Aba Sámuel, aki István király sógora volt, az Aba nemzetség Hernád menti és mátraaljai birtokaiból szervezett egy megyét valamikor a 11. század első felében. Az itteni központjáról Újvár (első írott említése 1046-ból: Novum Castrum) nevet kapó vármegye területe a későbbi HevesAbaúj és Sáros vármegyék területét foglalhatta magában.

A település feltehetőleg a 11. században keletkezett – első említése 1046-ból származik –, bár földvár már hamarabb is állhatott itt. A régészeti feltárás szerint a fa-föld építésű vár sánca egy, a római császárok korában (1.-4. század) itt állt település maradványaira épült. Mai, dombvidéki halmazfalu szerkezete a 15. század közepére alakult ki.

A trianoni békeszerződés után a falu az ország peremére került, így még többet veszített jelentőségéből. Lakossága a században erőteljesen csökkent:

Az abaújvári vár

A megyének nevet adó vár a Zempléni-hegység északi peremén, egy alacsony, közvetlenül a Hernád partján álló dombon épült úgy, hogy a domb tetejét föld-fa sáncokkal vették körül; ez a gyakorlat a korabeli Magyarországon és Európában meglehetősen általános volt. A régészeti adatok szerint az abaújvári vár a 11. század első felében épült; a 14. századi krónikás hagyomány szerint Aba Sámuel emelte, mint ahogy neki tulajdonítják a megye megszervezését is.

14. századi krónikás hagyomány szerint a várat Aba Sámuel építtette (1041–1044 között), ez az adat egybevág a régészeti feltárások eredményével is. Neve azért lett Újvár, hogy megkülönböztessék a közeli Abaújszina melletti, 10. századi, Óvár nevű földvártól. Sánca meglepően épen élték túl a századokat. A ma is impozáns, 754 méter kerületű, trapéz alakú sánc 3,9 hektárt zár körül. Magassága a Hernád fölött tizenöt méter, a belső udvar fölött öt méter. A földsáncot igen komoly faépítmény erősítette; építésének módját a szerkezetét feltáró régészek rekonstruálták. A faszerkezet tette lehetővé, hogy az építmény külső fala meredekek legyen, és formáját ezer éven át, napjainkig megőrizze. A sáncba 72.260 m³ földet és 11.770 m³ fát építettek be — ezt munkát száz ember nyolcszáztíz munkanap alatt végezhette el; ennyi fa kitermeléséhez mintegy negyven hektárnyi erdőt kellett kivágni.

A fal alapszélessége huszonhárom méter volt, eredeti magasságát hét méterre becsülhetjük a belső oldalon, kívül pedig mintegy 15 méter magasra emelkedett a Hernád szintje fölé. A fal a külső oldalon meredeken emelkedett, itt a faszerkezetet vastag sárréteggel tapasztották be, hogy megakadályozzák a felgyújtását. Befelé viszont lépcsőzetesen lejtett, ez megkönnyítette a védők feljutását a sánc tetejére. Egyetlen kapuja kelet felől, a mai falu irányából nyílott. Innen egy mostanra már erősen feltöltődött árok is védte.

A vár többször is a magyar történelem fő sodrába került. Az 1046-ban hazatérő két Árpád-házi herceg, Levente és András itt gyűjtötte össze seregeit. 1046-ban az Orseoló Péter királlyal elégedetlen magyar urak által hazahívott két száműzött Árpád-házi herceg, András és Levente e várban találkozott a lázadó Vatával és társaival, akik itt ismerték el királyuknak Andrást. András innen indult el Székesfehérvár felé seregeivel, ahol rövidesen királlyá koronázták.

A középkorban errefelé haladt a Lengyelország felé vezető fontos kereskedelmi útvonal, és itt pihentek meg a menekülésük után hazatérő Árpád-házi hercegek, a későbbi I. Géza és I. László királyok.

Csaknem fél évszázaddal később, 1106-ban egy másik Árpád-házi herceg, a bátyja ellen lázadó Álmos foglalta el a várat Lengyelországból kapott katonai segítséggel. Könyves Kálmán ostrom alá vette Újvárat, mire a megrettent Álmos herceg megadta magát a királynak.

tatárjárás (1241-42) idején Újvár volt Északkelet-Magyarország legerősebb erődítménye — olyannyira, hogy ellent tudott állni a tatárok támadásának.

A vár a 13. század közepén Észak- és Kelet-Magyarország legerősebb várának számított, a megmaradt okiratok szerint a tatároknak nem sikerült bevenniük 1241-42-ben. Újvár, amelyet éppen ettől az időtől kezdtek mind gyakrabban Abaújvárnak nevezni, a sok más Árpád kori ispáni székhellyel ellentétben a tatárjárás után még hosszú ideig megőrizte vezető szerepét. Nem sokkal a tatárjárás után, 1251-ben IV. Bélakirály személyesen intézkedett védelméről; ekkor valószínűleg kőfalat is építettek a fa-föld sáncok tetejére.

Az itt szolgáló ispánok egyben a királyi udvar főtisztviselői (nádor, udvarbíró, főlovászmester) is voltak.

Károly Róbert 1312. június 15-én, az Abaúj megyei Rozgonynál aratta első jelentősebb sikerét a „kiskirály” tartományurak felett. A mintegy 18 km-re lévő csatatérről mintegy nyolcszáz holttestet, sok sebesültet vittek Abaújvár várába A győzelem után megfosztotta hatalmas birtokaiktól Amadé nádor fiait, és a vidék kormányzását Itáliában született hívére, Drugeth Fülöpre bízta. A vár kapitánya Perényi Miklós lett; a család rövid megszakításokkal évszázadokig birtokolta Abaújvárt. 1394-ben Zsigmond király megerősítette Perényi Pétert birtokában. Korai, megyeszékhelynek épült váraink a 13. század végén általában elveszítették jelentőségüket, de Újvár a 14. század közepéig megőrizte vezető szerepét. 1399-ben a Perényi család engedélyt kapott a királytól a vár megerősítésére — föltehető, hogy ekkor építették a föld-fa sánc tetejére azt a kőfalat, amelynek a nyomai máig jól kivehetők. A továbbiakban a várról nincs adatunk; várnagyát is csak 1332 körül említik utoljára iratok.

A hatalmas területű várat azonban feltehetően nem érte volna meg korszerűsíteni, ezért helyette Nagyidán építtettek maguknak új főúri központot kisebb, korszerűbb új várral.

A település és a vár a 14. század végére vesztette el megyeszékhely szerepét.

1441-ben Giskra János elfogatta a nagyidai vár és tartozékai – köztük Újvár – birtokosát, Perényi Jánost, és 24 000 aranyat követelt tőle szabadulása fejében. Perényi ennek csak egy részét tudta kifizetni, ezért elzálogosította a nagyidai várat és tartozékait Giskrának. Giskra pénzzavarai miatt 1449-ben Modrár Pálnak adta tovább a nagyidai uradalmat. 1461-ben Perényi János – a Giskra által elfogatott Perényi János fia – újra megszerezte a falut, amit azzal is megpecsételtek, hogy János elvette Modrár lányát, Katát.

1556-ban Perényi Ferenc részt vett a nagyidai vár védelmében, a várat azonban I. Ferdinánd csapatai elfoglalták, majd lerombolták, Ferencet pedig fogságba hurcolták. Ekkor, 1557-ben került a falu Perényi Mihály tulajdonába (a szerződésben szerepel először a falu nevében az Aba előtag). Az ő sírját 1835-ben találták meg a templomban.

Karbantartás híján a sáncok faszerkezete romlásnak indult, a kőfal köveit pedig a falubeli építkezésekhez használták fel. Noha a sáncok napjainkban is állnak, az ide látogatónak nem jelent maradandó élményt látványuk, mert a falu teljesen körbenőtte az egykori falakat, és egyébként sem esik jó rálátás a fákkal, bokrokkal benőtt egykori várfalra.

Református templom

14. században épült, a 13. századra datálható elődjének alapfalaira épült egyhajós templom félkörös, gótikus szentéllyel végződik. A 16. században a reformátusok birtokába került templom, építési hiányosságok, természeti katasztrófák miatt többször javításra, átépítésre, megerősítésre szorult.

A templomkertet, az egykori temetőt övező kőfal 1793-ból származik. Az egyhajós, keletelt, a nyolcszög három oldalával záruló szentélyű templom falai törtkőből épültek. Az épületet támasztó támpillérek több periódusból származnak, illetve köpenyezéssel felvastagítva megerősítettek. Az egyszerű, sima homlokzatokat a hajón múlt századi, félköríves, kereteletlen, a szentélyen középkori, nyomott, csúcsíves ablaknyílások tagolják (az eredeti gótikus, mérműves kőkeretet egyetlen, a keletre nyíló ablak őrzi). A hajó sík famennyezetes, a szentély boltozott. Az épületet alacsony hajlásszögű, műpala héjalású tető fedi. Állagmegóvás céljából a századok során tizenöt támpillérrel vették körbe — amint később kiderült, ezek nemhogy javítanák a templom állapotát, de kimondottan rontják azt. Tornya a korábbi fa harangláb helyett 1866-ra épült meg, neogótikus stílusban nyolcszögletű tornyot építettek hozzá, amely olyan jól sikerült, hogy még a szakavatott szemet is megtévesztheti.

A főhomlokzat főtengelyében álló torony négyszög alépítményen nyolcszög alaprajzba átmenő felépítményes, csúcsíves, ablakokkal megnyitott harangszintjét egyszerű, bádogfedésű gúlasisak koronázza. Az épület kívül-belül a legutóbbi tatarozások során erősen cementes habarccsal, vakolt, fehérre meszelt. A templomtér nyugati végén fakarzat áll, bútorzata múlt században készült, a padlóburkolat mintás márványmozaik lap.

1912-ben egy felújítás során kerültek elő a falfestmények. 1966-ban az egész északi falat borító falfestményre találtak rá. Legutóbb 1966-ban, majd 1975-76-ban végeztek jelentősebb felújítási munkákat.

2008 novemberében a feltáró régészek megtalálták a valamikor 1423 előtt meghalt Perényi Péter országbíró sírkövét.

A falak, boltozatok mai állapota kielégítő, a sokszori át- és hozzáépítés dacára jelentősebb mozgásra utaló elválások, repedések egyelőre nem tapasztalhatók.

A kastély

Csáky kastély, majd Ferdinandy-kastély építtetője Csáky János volt a 18. században. De már jóval korábban is említenek egy fából készült kastélyt, amely a 16-17. században épült

Csáky Ferenc tulajdonrésze 1682-84 években: Nemesi curia fából, elhagyatva. A curiához szántók, ezek kapacitása; rétek hozadéka. Malom, kölyü is. Makkos erdő ezer disznóra. Termés után kilenced, sertések után tized. Szolgáltatás: 1 icce mogyoró.

Nemesi kúria allódiummal - Szántók, befogadóképességük - Rétek, szénahozamuk - Makkos erdő, hízlalható disznók - Malom hely, egykor 3 kőre forgó malom.

Nemesi curia fundusa a majorsági házzal 50 Ft. Szántói 30 kassai köböl elvetésére elegendők. Rétjei 16 szekér szénát hoznak. Két szőlő in promontorio Felke Bánya. Makkos erdeje 1000 disznó makkoltatására elegendő; a fele a fiscust illeti. Háromkerekű malma volt a kölyüvel együtt; Csáky Ferencet illette; teljesen elpusztult. 13 féltelkes jobbágy, á 75 Ft. 14 féltelek puszta, á 37,50.

A kastély a 20. század elején került Ferdinandy Gyula tulajdonába. Földszintes, hét tengelyes, keleti szárnya emeletes volt. Több szervezet üzemeltette az épületeket (TSZ, községi tanács stb.), 1955-ben renoválták. Az 1960-as évek után pusztult el.

 

P1040026.JPG
Telkibánya

1270-ben említik először, mint Teluky falut és bányatelepet, mint Füzér tartozékát. A telkibányai aranybányászatról szóló legkorábbi írásos adat 1341-ből származik. Telkibányát Nagy Lajos 1341-benbányavárossá emelte. 1367 előtt Telkibánya déli részén egy fából készült kápolna állt. 1367-ben a telkibányai bányaispán engedélyt kért Nagy Lajostól a kápolna elbontásához, annak érdekében, hogy ispotálytépíthessenek. 1395-ben fallal és bástyákkal volt övezve. Telkibánya a felső-magyarországi bányavárosok (GölnicbányaSzomolnokRudabányaJászóRozsnyóIgló) szövetségének a tagja. 1447-ben Hunyadi János kormányzó Telkibányát a Rozgonyiaknak adományozta. 1517-ben Telkibánya lakossága 150 fő körüli. A felszín közeli aranytelérek kimerülése után a bányászata hanyatlásnak indult, emiatt 1574-1757között szünetel a bányatermelés. A bányák újbóli megnyitását Mária Terézia rendelte el. A 19. század elején a telkibányai arany- és ezüstbányák még működnek, a településen vájárok és csillések is élnek. Telkibánya a regéci uradalom része volt. Gazdái előbb a Lórántffy, Thököly, majd Rákóczi családok voltak, később a kincstár kezébe is került. 1825-ben a regéci uradalom tulajdonosa, Bretzenheim Ferdinándherceg porcelángyárat alapított Telkibányán, a környékbeli kaolin lelőhelyekre alapozva. Ez volt az első porcelángyár Magyarországon. A falut gyakran emlegetik Aranygombos Telkibányaként, úgy tartják, hogy a templom keresztjét tartó gomb lehetett arany, amit akkoriban csak a gazdagabb települések engedhettek meg maguknak.

Látnivalók:

Vártemplom

Kopjafás temető

Jégbarlang

Érc- és Ásványbányászati Múzeum

Konczfalva romjai

Szent Katalin ispotály és kápolna

Károlyi-vadászkastély - ma szállóként működik

 

P1040030.JPG
Regéc

Regéc nevét, ami szláv eredetű és szarv, földnyelv a jelentése 1298-ban említik először, megemlékezve arról, hogy a Baksa nembeli Simon fia György Regéc alatt ütközött meg 1285-ben egy, az úgynevezett második tatárjárás során az országra tört tatárok egyik seregével, azonban valószínű, hogy a csata csak a Regéc nevű hegy alatt zajlott, vár akkor még itt nem állt. Az első biztos adat a vár létére 1307-ből származik, ekkor Aba nembéli Amádé nádor Regécen állított ki egy oklevelet. A várat alighanem az Aba nemzetség tagjai emelték a 1314. század fordulója körül; 1307-ből származik róla az első adat.

Nagy Lajos pálos kolostort alapított Szent Fülöp tiszteletére a falutól 1 kilométerre. A kolostor 1612-ben elpusztult, pontos helye jelenleg nem ismert.

I. Lipót császár rendelete értelmében Caprara generális a várat 1686-ban leromboltatta, azóta már csak a romjai állnak. Ekkor a település is elpusztult. 1750-ben több környező településsel együtt Trautson herceg telepítette be újra, német telepesekkel.

Regéci vár

A Regéci vár egy 1300 körül épült vár a Zempléni-hegység középső részén.

rozgonyi csata (1312) után a vár rövid ideig Petenye fia Péter birtokába kerül, akitől ostrommal kellett a királynak elfoglalnia 1316-ban. Ettől kezdve hosszú ideig királyi tulajdonban volt.

Az 1420-as évek végén Zsigmond király Regécet a török elöl Magyarországra menekült szerb fejedelemnek, Lazarevics Istvánnak, majd Brankovics Györgynek adta. 1459-ben már ismét királyi vár volt, de Mátyás már 1464 előtt a Szapolyai családnak adományozta. Szapolyai János halála után, 1541-ben a Serédyek, majd 1560-ban az Alaghy család lett Regéc birtokosa.

1635-ben Eszterházy Miklós, a későbbi nádor szerezte meg, akitől 1644-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem ostrommal vette el. I. Rákóczi György 1648 őszén hirtelen meghal, így a regéci vár erődítését és az uradalmi gazdálkodás fejlesztését már nem valósíthatta meg.

I. Rákóczi György unokája I. Rákóczi Ferenc, választott erdélyi fejedelem, az ország egyik leggazdagabb főura 1666 tavaszán feleségül vette Zrínyi Ilonát. A Wesselényi-összeesküvés leleplezése után I. Rákóczi Ferenc anyja, Báthory Zsófia a jezsuiták közreműködésével kegyelmet könyörgött ki fia számára, I. Rákóczi Ferenc életben maradt ugyan, de a császári kegyelemnek nagy ára volt. Négyszázezer forint váltság mellett a Rákóczi várakba császári őrséget kellett fogadni. Zrínyi Ilona aggódva érdeklődött ez után egyik levelében, hogy Regécet nem vették e fel az "elhányandó várak" jegyzékébe. Ekkor nem csak a gazda, de a vár is kegyelmet kapott. 1676. március 27-én megszületett II. Rákóczi Ferenc, a csecsemő még nem volt 4 hónapos, amikor meghalt édesapja, I. Rákóczi Ferenc. Ezt követően Zrínyi Ilona gyermekei gyámjának jelentette ki magát, átvette az örökös főispáni méltósággal járó teendőket. 1677-ben érkezett gyermekeivel RegécreII. Rákóczi Ferenc itt élt ötéves koráig. Itt szerezte meg latin tudásának alapjait, itt ismerkedett hazája történelmével. Időközben Zrínyi Ilona érdeklődését felkeltette a bujdosó kurucok vezére, Thököly Imre, Az érdeklődésből szerelem, majd házasság lett.

Az esküvő után a regéci tárházba vitték Thököly ezüstneműit. 1683 májusában Regécen szervezték a felső magyarországi hadellátó központot, Szirmay Miklós várkapitány gondoskodott róla, hogy Regéc várának pincéi tele legyenek. Zrínyi Ilona ebben az időben itt élt, irányította a vásárlásokat, a várbéli munkát, készítette a zászlókat a nyári nagy hadjáratra. 1685-ben döntő támadásra készültek a császáriak a kurucseregek ellen, ezért Thököly élelemmel és hadi néppel szerelte fel Regécet. Nem sokkal ezt követően Thökölyt a váradi pasa elfogatta, a kurucok a török ellen küzdő csapatok soraiba álltak, így 1685. november 5-én Regéc kuruc őrsége is kaput nyitott, azzal a feltétellel, hogy a császáriak oda nem vonulnak be. Nem így történt, Caprara generális a császári rendelet értelmében a várat 1686-ban leromboltatta. Tőből feldúlatott s kiforgattatott a német által.

Regéc várának hadi jelentősége a Rákóczi-szabadságharc idején már nem volt, az 1701-ben készült jelentés szerint kijavítása aligha lehetséges. A vár ugyan már nem szolgálta az 1703-ban kezdődő szabadságharcot, viszont a regéci uradalom összes javaival annál inkább. A szabadságharcot 1711-ben leverték, ezt követően 1715-ben a Rákóczi javakat elkobozták, így Regéc rövid ideig a kamara kezébe került. 150 000 forint kegyadomány fejében 1720-ban Trautsohn Donát Lipót osztrák herceg tulajdonába kerül a regéci uradalom, aki a birtokkal nem sokat törődött.

Az egykor oly dicső vár elpusztított falaiból származó kövek jelentős részét a környékbeli lakosok széthordták saját házaik építéséhez. A Trautsohn család örökös nélkül kihalt, így a regéci uradalom visszaszállt a kamarára, mely 30 évig gazdálkodott rajta.

1806-ban részben csere, részben királyi adomány címén Bretzenheim Ágost Károly osztrák birodalmi herceg az új tulajdonos. A herceg haláláig bérlők gazdálkodtak az uradalmon, a vár gazzal benőtt romjait már csak kirándulók látogatták. 1823-ban az ifjabb Bretzenheim saját kézbe vette az uradalom gazdálkodásának irányítását. A regéci előnevet kapott Bretzenheim Ferdinánd 1855-ben meghalt, az uradalmat felesége – Schwarzenberg Karolina és leánytestvérei örökölték. Ismételt öröklések és eladások következtében az uradalom fokozatosan elaprózódott, széthullott. Az egykori uradalmi központ, a regéci vár a Károlyi család tulajdonába került, a gróf utasítására helyeztek el 1936-ban először emléktáblát az északi torony falán. Emléktáblát az óta több ízben helyeztek el a várban, mára egy sem maradt, köszönhető a vandáloknak. 1949-ben a várat államosították, akárcsak az osztrák főurak, a Magyar Állam sem bizonyult a leggondosabb gazdának, hiszen az elmúlt ötven év alatt semmit nem tett a magyar történelem e jelentős műemléke érdekében. Az utóbbi évtizedek alatt néhány esetben bozótirtás folyt a vár területén, legutóbb a 80-as évek második felében, ekkor a Bükki Nemzeti Park és az Északerdő Rt. szervezésében.

Az épület

A vár eredetileg a mainál jóval kisebb alapterületű volt: csupán az északi sziklatömböt foglalta el egy torony és a tőle délre eső, íves fallal körülvett udvar, melyen alighanem faépületek álltak. Ezt a kis várat a 15. század végén gyökeresen átalakították, majd a 16. század közepétől jelentős mértékben kibővítették dél felé. Teljes kiépülése csak a 17. században következett be, akkor, amikor birtokosai (Serédyek, Alaghyak, Rákócziak) rezidenciájaként is szolgált. A várban különböző palotaépületek, kápolna, gazdasági építmények és hadászati létesítmények (bástyák) mellett helyet kapott egy különleges, török falcsempékkel (bokályokkal) burkolt fejedelmi fogadószoba is, melynek helyreállított mását Sárospatakon csodálhatjuk meg.

1990-től Regéc Község Önkormányzata kezdi gondjaiba venni a település számára fontos, egyfajta kulturális és történelmi örökségnek is tekinthető műemléket. Az első években a gondoskodás kimerült a szemét eltakarításában, bozótirtásban, a látogatók által használt utak javítgatásában. 1998-ban elhatározás született, hogy a mindössze 120 lelkes kis község kezdeményezi a nagy kiterjedésű vár régészeti feltárását és állagmegóvását. Egy év előkészítés után, 1999. július 5-én megkezdődött az első régészeti feltárás Regéc várában, ezzel párhuzamosan kiépült a várat ellátó villamos hálózat.A regéci vár komolyabb kutatása 1999-ban kezdődött el. Elsősorban az északi sziklacsúcson álló felsővárban folytak feltárások, majd a későbbiekben a középső vár nyugati oldalán. A déli sziklacsúcs régészetileg még szűz terület, ám a feltételezhető, hogy a földtakaró alatt akár boltozott helyiségek maradványai is lehetnek.

Az augusztus elején elkezdett állagmegóvási munkálatok, amelyeket a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő finanszíroz, azokon a helyeken folynak, amelyeket már felderített a kutatás (ennek ellenére persze az építkezés közben is folyamatos a régészeti felügyelet). Így az északi csúcson álló öregtorony, illetve rondella, a keleti várfal, valamint a középső várban a nyugati várfal középső és északi szakasza újul meg. Mivel az állagmegóvás előtt a falak tövét, illetve a járószintek egy részét is megszabadították a vár törmelékeitől, helyenként újabb, csak éppen alsó szintekkel gazdagodtak az épületmaradványok. Így már jól érzékelhető a középső vár keleti oldalán álló reneszánsz palotaszárny tömegének viszonylag jó állapota: a pincével együtt három szintje is megvan. Bár a boltozatok természetesen beszakadtak, az indítások jól láthatók és könnyen kiszerkeszthetők, így nagy pontossággal lehetne rekonstruálni a reneszánsz épületet. A részletekről sok információt árulnak el a kőtöredékek, amelyekből még a kandallók is kiszerkeszthetők.

Az önkormányzat szerencsére nyitott a beruházás folytatására, így pályázni fognak, hogy az elkövetkező években szakaszosan folyhasson a vár kutatása és helyreállítása. Ennek keretén belül az eredeti bejárat feltárására és bemutatására is sor kerülhet, hiszen a vár jelenleg egy később, a kazamatákon át a Kút bástyán nyitott bejáraton közelíthető meg. Szintén érdekes feladat lesz az egykor a bejárathoz vezető út felkutatása, amelynek egyes részletei most is jól kivehetők a hegyoldalban.

A várban folytatott feltárásokat Giber Mihály régész vezeti, a helyreállítás tervezője Fülöp Róbert építész.

 

2013-05-03 12.53.11_50.jpg