A HSE Szabadság Vándorainak 2005. július 1- 8. közötti túrájának összefoglalása

2005. július 1-én 6 órakor indultunk az Erzsébet térrol és jó egy óra múlva álltunk meg Parassapusztánnál a határon. Ipolyság központjában a megyeházát, Korponán a foteret, Zólyomnál a várat csak a buszból néztük meg. Besztercebányán álltunk meg eloször, ahol a város egyetlen megmaradt, XIII. századi bástyájától az 1479-ben épült, szépen helyreállítot Mátyás-király házához mentünk, majd a temeto mellett a román-gótikus-reneszánsz építésu Német templomba mentünk. A templomban a Szent Borbála-kápolna fafaragásos, táblaképes oltárt és a Szent Kristóf és Szent Flórián freskók a jelentosebb értékek, kívül pedig az üveggel védett, faragott Getsemáni kert. Az 1719-ben készült Mária szobor után az 1567-ben épült ferde Óratorony mellett értünk ki a fotérre. A téren az 1636-ban épült barokk püspöki székesegyházat, a sgaffitos, pártázatos Thurzó-palotát, a szökokutat, néhány szép palotát, a Bél Mátyás házát, majd visszafelé a faragott oszlopú, loggiás, reneszánsz Benicky-házat (ami a bányakapitányság székhelye volt) , mellette a püspöki palotát. A téren sok kézmuves, árus tette hangulatossá a nézelodést. Visszafelé a temetot néztük meg.

Az utunk a Magas-Fátra és az Alacsony-Tátra között, Dovalon, az 1010 m. magas Stureci-hágon át, Rózsahegytol a Vág partján fojtattuk a Deményfalvi völgyig, ahol elobb a jégbarlangot, majd 2 km-re a Szabadság cseppkobarlangot néztük meg. A völgyben egy kellemes síszállodában éjszakáztunk.

2005. július 2-án a boséges eso miatt Liptószentmiklósra mentünk, ahol az áruházakban töltött rövid ido után a fotéren megnéztük a megyeházát, a Palatinus-házat és a szobrokkal körül vett Szent Miklós templomot, amiben három szép gótikus szárnyasoltárt láttunk. Innen a színvonalas Karsztmúzeumba látogattunk, ahol elsosorban a gazdag ásványi, növényi és vadkiállítást látunk.

Rózsahegyen és Alsókubinon át Árva várához folytattuk az utunkat, miközben egy pillantást vetettünk Likava királyi várára. Hosszabb várakozás után jutottunk be a három udvaros, ot emeletes, 110 m. magas várba. Sajnos a kápolnát tatarozás miatt nem nézhettük meg. Az alsó szinten éloképet mutattak be, tovább fegyverek és bútorok voltak, míg a felso részen történelmi kiállítást láttunk. Az Árva mentén Trsztenánál léptük át a Lengyelországba, ahonnan még néhány fatemplomos falún keresztül hagytuk el a történelmi Magyarországot. A Kárpátok szelídebb, északi oldalán ereszkedtünk le Krakkóba, ahol a sok építkezés miatt nehezen tudtuk megközelíteni a Nowa Hután lévo Félix szállót. A közelben a modern, kavicsokkal burkolt, Lourd római katolikus templom áll, bent a kálvária képei a XX. századi életképekkel kombináltak.

2005. július 3-án városnézésre bementünk a centrumba, amit a koronázó Szent Flórián Katedrálisnál kezdtünk. Az elotte lévo téren áll a Grunwaldi csata emlékmuve Jagelló Ulászló alakjával. A királyi úton a Plantynál, a hajdani, feltöltött várároknál, a Barbakánhoz mentünk, amely a középkori várfal megmaradt része az 1307-ben épült, tornyos Flórián kapuval. Tovább a Flórián utcán, több szép, már néhány tatarozott palota között érkeztünk meg az 1257-ben kialakított Rynekre. A tér közepén álló reneszánsz párkányzatú Posztóházban lévo üzletsorral, majd a XIII. században épült városháza tornyával és a kupolás Szent Adalbert kápolnával kezdtük az óvárosi nézelodést. A téren körbenéztük a nevezetesebb palotákat, házakat, a Miczkiewicz-emlékmuvet, majd az 1364-ben alapított Jagelló Egyetem régi épületébe mentünk. A földszinten az alkimista laboratóriumot, az elso emeleten a könyvtárat, a másodikon a hajdani tanári ebédlot, A Kazimiri nagytermet és a Kopernikusz termet jártuk be és nézegettük a sok érdekes kiállított tárgyat. A királyok találkozó házától (Wierzynek-ház) folytattuk a királyok utját a Grodzkán. Az elso soroknál jobbra a XIII: századi Ferences templomra, balra a azonos idoben épült Dominikánus templomra vetettünk egy pillantást. Tovább jobbra apostolképekkel díszített falnál az 1583-1619 között épült, barokk Szent Péter és Pál templomba néztünk be, majd a mellette álló, Krakkó legrégebbi, 1086-ban alapított, loréses erodre emlékezteto Szent András templomba. A várfallal és bástyákkal határolt lejtos úton értünk a Waza kapun át a Wawelbe. A királyi palotába kezdtük a látogatást, a földszinti termekben XVII.-XVIII. századi bútorokat és gobelinek voltak, majd a bábos korlátú folépcsoházban mentük fel az elso emeletre. Az elso emelet eloterében lévo két Velazques kép után a második emelet termeinek a fo látnivalója az 1548 és 1560 között készült flamand faliszonyegek. Sok szép bútor, festmény, érdekes kialakítás, pl. faragott fejek a mennyezeten, majolikák, díszüvegek tették emlékezetessé a termeket. Innen a XI. századi alapokra 1320-tól 1364-ig épült székesegyházhoz mentünk, ahol a felfüggesztett mamutcsontok mellett a díszes, kovácsoltvas kapun léptünk be a templomba. Néhány kápolnában lévo síremlék mellett az altemplomban mentünk. Ott is számos királyi sírt jártunk végig, míg a sok magyar koszorúval és nemzeti színu szalaggal borított Báthori István sírjához is eljutottunk. Innen a Zsigmond-toronyba mentünk, útközben megcsodáltuk az egyes szinteken a különbözo harangokat. A toronyból gyönyöru kilátás volt a városra. Végezetül körbe jártuk a templomot, megnéztük a fooltárt, a kápolnák oltárait és a bennük lévo szarkofágokat. Kijövetelkor lementünk a Visztula partra, a sárkányhoz, majd visszamentünk az óvárosba az 1355-97 között épült Mária-templomba. A barokk kapun belépve a Czestochowai Madonna oltárképe mellett sok kápolnát, síremlékekkel, freskókat láttunk. A Wit Stwosz által 1477-89 között hársfából faragott aranyozott Mária-szárnyas oltár a templom ékessége. a Mária téren benéztünk a Szent Borbála templomba is, ahol idosebb Antall József emléktábláját találtuk az 1939-es meneküléskor nyújtott segítségért.

2005. július 4-én Wielickába indultunk. A sok építkezés miatt késve érkeztünk a szépen kialakított fogadóépülethez. Némi várakozás után kb. 90 m. mélyre mentünk le, majd onnan a Kopernikus-kamrába (Kopernikus szobor), a Szent Antal-kápolnába (Krisztus oltár, szentek szobrai), a Janowice-kamrába (Kinga legendája a gyuruvel), a Spalone-kamrába (gázkereso figurák), a Sielec-kamrába (szállító eszközök), a Nagy Kázmér-kamrába (Nagy Kázmér szobor, felvonó szerkezetek) jutottunk el. Innen lépcsokön mentünk le a Pieskowa Skala-kamrában, itt sópárló és szállító eszközök vannak. A Kunigunda-keresztfolyosóban és -mellékaknában törpék jelenítik meg a bányavilágot. A fával borított Szent Kereszt-kápolnában sókristályos facsillár, a hatalmas Szent Kinga-kápolnában szobrok, dombormuvek, kápolnák és sókristály csillárok vannak. A Baracz-kamrában csodálatosan zöld tavat, a Michalowice-kamrában és a Ddrozdowice-kamrában fantasztikus fa- és horganyelemes ácsolatokat, a Weimar-kamrában gyógyászati tavat láttunk. A Pilsudski-kamrában a Nepomiki Szent János szobra. Néhány kisebb terem után érkeztünk meg éttermet és a postát is magába foglaló Budryk-kamrába. Innen még elmentünk a legmélyebb (136 m.) Izabella-kamrába és benéztünk a Sóbányák Múzeumba, majd lifttel jöttünk vissza.

Busszal átmentünk Niepolomicebe, ahol a XVI. századi királyi vadászkastély kerestük fel. A frissen helyreállított reneszánsz kastélyban modern, kobol és kovácsolt vasból készült szobrokból volt kiállítás az udvaron és a pincében. A tetotérben képzomuvészet iskolások kiállítása van. A kastély mellett áll az 1350-ben, Nagy Kázmér áltat építetett templom. Kiemelkedo a gótikus szentélye. Krakkóba való visszatérésünk és a korai vacsora után a busz üjar bevitte a társaságot az óvárosba, ahol még mindenki felkereshette a kimaradt templomokat, nevezetességeket és megnéztük a kivilágított Ryneket és meghallgattuk a torony kürtösét, amint fújta a hejnalt.

2005. július 5-én a Pradnik völgybe buszoztunk, a völgy felso végében gyalog mentünk a fantasztikus Herkules buzogánya szikla mellett a XIV. századi Pieskowa Skala várba. A barokk kapun át a reneszánsz külso várudvarba, majd korábbi belso udvarból jutottunk be a termekbe, ahol koronkénti bútorok, fegyverek és ruhák kiállítása van. Busszal lementünk a völgy alsó felébe az ojcowi lovagvárhoz, ott egy kb. 10 km-es túrát csináltunk középen egy sziklás szurdokkal. Busszal át mentünk Krakkón, a város déli végén egy rendház mellett újonnan épült, hajót formáló modern templom aljában felkerestük a 2004. októberében felszentelt Magyar Szentek Kápolnáját. A kápolnában az egyik oldalon magyar szentek, a másik oldalon a XX. századi mártírok mozaikjaikat láttuk. Tovább buszoztunk Zakopanéba. Barátságos panzióban töltöttük a további éjszakáinkat.

2005. július 6-án a szakadó esoben csak a templomot és a temetoben a Zakopane kiépülését megalapozó Tytus Calubinski orvos, az ot kíséro Sabala, valamint Stanislaw Witkiewicz építész sírjait. A Tátra múzeumban változatos, elsosorban természet- és néprajzi kiállítást láttunk. utána a városkában sétálgattunk, vásároltunk.

2005. július 7-én a síugrósáncoktól felmentünk a kabinos felvonóhoz, amivel felvitettük magunkat az 1987 m. magas Kasprowy-csúcsra. Onnan a gerincen a Suche-hágón (1949 m.) át a Beskyd-re (2014 m.), majd a Lalove-hágóig mentünk. Néhányan tovább mentek a gerincen Svinické-hágóig, akik a Zielony- és a Litworowy-tavak mellett értek le az 1608 m-es nyereghez, ahová a többség egyenesen lement. Tovább az 1500 m-en lévo, a XIX. század végén épült Murowaniec menedékháznál vártuk ki az eso végét. A Krolowa csúcsok mellett, majd a Jaworzynka-völgyön át értünk vissza a felvonóhoz (1020 m.) és mentünk le a buszhoz (820 m.), ami 11,5, illetve 13,5 km. út volt. Hazafelé a többség még leszállt sétálni a városba és meglátogatta a piacot.